Megszentelték Magyar Katalinnak, az 1956-ban hősi halált halt diáklánynak a sírját Mosonmagyaróváron

Becsület is van a világon – ezzel a szavakkal kezdte Iváncsics János alpolgármester meg- nyitóbeszédét a megemlékezésen, és nem véletlenül, hiszen Katalin is ezekkel a szavakkal búcsúzott el a szüleitől, amikor Budapestre ment, hogy ápolónőként segítse a forradalom sebesültjeit.

– Nem a harcokban vettél részt, hanem a betegeknek segítettél fáradhatatlanul, de a kommunista hatalom ezt sem tűrte. Nekünk azonban a mai napig erőt és bátorságot adsz onnan fentről, téged mindenki szeretett és a mai napig nem felejtünk el. Egy példakép vagy, akiből mi mindannyian erőt meríthetünk – mondta az alpolgármester, majd beszéde végén hozzátette: – Végül szeretnék bocsánatot kérni tőled. Elnézést a tegezésért, hiszen 24 évvel korábban születtél, mint én, most lennél 81 éves, de számunkra mégis egy örökké 16 éves, mosolygós lány maradsz.

Az alpolgármester beszéde után Farkas István piarista atya áldotta meg a síremléket, amely a család kérésére és az önkormányzat megbízásából készült el. Az áldás utáni koszorúzást követően a Bolyai-iskolában folytatódott a megemlékezés az ötödikes évfolyam műsorával. A megható előadás után dr. Lang-Pammer Csilla, Magyar Katalin unokahúga mondott beszédet.

– Hatalmas megnyugvás számunkra, hogy Kati végső nyughelyre lelt Óváron, köszönjük az önkormányzatnak, hogy ilyen kedvezően és segítőkészen fogadta újratemetési kérelmünket. A mostani ünnepség pedig nagyon megható volt, öröm nézni, hogy ennyien és ennyi generáció emlékezik meg Katiról – osztotta meg beszéde után lapunkkal dr. Lang-Pammer Csilla.