Erről írtunk: Új fizetőeszköz Sopronban

35 éve Rábaközből a brennbergi völgybe 

Nemrég ért véget a brennbergi úttörőtáborban a rábaközi néptáncos művészeti tábor, öt nap alatt mintegy 160 kisiskolás tanulta, hogy a népi muzsikára miként kell mozogni, de sokan voltak közöttük, akik korábbi ismereteiket gyarapították. Szervező a csornai művelődési központ volt, élén vezetőjével, a népi hagyományok lelkes támogatójával, Lengyel Sándorral. Legfontosabb segítője éppen felesége volt, aki jeles értője a szakmának. A Rábaköz napjainkig sok nemes népi tradíció őrzője. A csornai, farádi, bogyoszlói, bágyogszováti és bősárkányi gyerekeknek olyan lelkes pedagógusok tanították a nemes népi ritmusokat, mint Németh Mária, Márkus Andrea, Fucsek Piroska,Varga Tamás és Lengyel Ágnes. A kis népi muzsikusokkal Kajos László csornai tanár foglalkozott. Külön említést érdemel Pongor Lászlóné nyugdíjas pedagógus, aki a gyerekeket szabadidejükben egyéb népi mesterségekre, így gyöngyfűzésre, szövésre, fonásra, makramézásra, bőrözésre tanítgatta. Az együttlét ideje alatt a soproni Lajtorja együttes is tartott bemutatót, melyet táncház követett. Videofilmekről lehetőség nyílt különböző táncok megismerésére, hogy más stílusok látásával is gazdagodhassanak. A táborozásnak három anyagi forrása volt. Az egyik az ifjúságpolitikai alapból pályázat útján elnyert pénzösszeg, a másik az együtteseket fenntartó intézmények támogatása, s végül a szülők hozzájárulása. Az amatőr művészeti mozgalom egyre mostohább körülmények között dolgozik. A brennbergi úttörőtábor jövője pillanatnyilag még bizonytalan. Mindezek ellenére bizonyára vétek lenne, ha a hagyományőrzésnek ezt a nemes törekvését a gyermekek, jövőnk érdekében nem lehetne folytatni. Lelkes szakmai vezetők továbbra is vannak, csak a támogató mecénást kell az elkövetkezendő időkre megtalálni.

25 éve Fecskebúcsúztató Gyulamajorban 

Fecskéket láttam kora reggel a panelházak között. Ketten vagy hárman voltak, cikáztak a szürke könnyű felhők alatt. Mi másra gondolhattam, jönnek elbúcsúzni, aztán Isten nevében nekiindulnak. Ennyi. Gyulamajorban már sorakoztak a villanydróton, „összecsomagolt” mindegyik és hervadnak az őszirózsák a kerítések mellett. Ez van. Elment megint egy nyár, most már biztos, gondoljon mindenki róla, amit akar, vannak dolgok, amikkel valóban alkura kényszerülünk. Néha még a sorssal is, ilyesmikről beszélgettünk Csapó Józsefnével, akit az ura hozott ide asszonynak Hédervárról, itt öregedett Gyula-majorban, nem azt bánja, hanem a bajjal járó öregséget. Meséli, minap kinevették. - Mit követett el? -Pulykával keltettem a csirkéket. A pulyka megül háromszor is egy évben, minek, mondom neki, elég már a pulykából. De fiatal csibehús jó lenne. Aláraktam harminc tyúktojást. Kiköltötte, óvta őket, csak nem kotyogott nekik, hanem kiabált, mint a pulyka szokott. No és? Ezek más nyelven tanultak. Azért aztán csak kértek tőlem pulykát a szomszédok, továbbadásra, azt mondták. -Lehet, hogy ezután Gyulamajorban pulykák költik a csirkét? - Lehet bizony. Én meg néha kacsákért cseréltem pulykákat, volt, aki két hímet vitt el karácsonyra. Csapó néni még életében nem nyaralt, a majorból se nagyon tette ki a lábát. De az idén is elrakott száz liter uborkát, hatvan üveg meggyet, cseresznyét, meg a többit. - Kinek? - Az unokáknak. Csak jönnek, aztán kérdezik, mi van, mama? Levegőzik a kertben a nimfapapagáj, estére beviszi a szobába. Ha süt a nap, olyankor hangos és kiabál: „Na mi van?!” Mi van pipás Pista bácsival, a major legidősebb polgárával, akit karácsony előtt láttunk utoljára? Elszívja még a pipát és elcsoszog a kapuig, mert a felesége éppen ott örvendezik a szomszéddal. Hármasa volt a lottón, nyert úgy hatezer forintot. Tavaly ugyanezekkel a számokkal nyolcezret, tíz éve ezekkel a tippekkel még többet. - Mire költi, Margit néni? - Fürdőszobára. Mert azt terveztük. Pista bácsi hamarosan kilencven lesz, Margit néni hetvennyolc. Soha ne mondd, hogy késő. Egyébként Gyulamajorban az idén már két házban készült fürdőszoba, számon tartják ám egymás örömét, akárcsak a bánatot. S hogy ilyen veszett kutyák őrjöngenek a kerítések mellett, annak is oka van. Naná, hogy a diszkó. Zúdul ránk itt is a panasz, hogy a dunaszegi diszkóból hazafelé miket művelnek, rugdalják a kerítéseket, összetörik a telefonfülkét, kitépik a helységnévtáblát. Nem tudom, kinek jó olyan rendezvény, ahová normálisan mennek be és hülyén jönnek ki. Talán annak, aki működteti? Azt mondják a majornak: nekik nem kell búcsúba menni, mert minden hétvégén idáig hallik a zene meg a mozizás, s jó, ha csak az. Nos ennyit a diszkóról, remélve, hogy a majorban növekedő ikrek, s ötéves bátyjuk talán szolidabb szórakozást talál. Krisztiánés Balázsmár futnak, Roki és Lédi, a két kutya utánuk, ezután következik a nagypapa, Lendvai Tibornegyvenhárom évi munka után a vagongyárból ment nyugdíjba lassan egy éve. Azóta csak dajkál, az ő unokái az ikrek, s a család szerint az Isten is bébiszitternek teremtette. A felesége megsüti a réteseket, kopasztja a tyúkot. Tizenöt éves korában már kenyeret sütött, s mutatja a verandáról, ott az udvar végén állt a kemence, azt gyújtotta el. Tizenhét évesen férjhez ment, s ebben a házban öregedett. Ezek a falak, a kert, a fák neki a világ. Nem érzi szűknek. Ettől boldog. - Rendbe tették ám a kerékpárutat - újságolják Lendvaiék -, mert ők voltak, akik beírtak a Kisalföldnek, hogy áll a gazban az út. Aztán nyertünk pólót is az újságtól, olyant, ami az új előfizetőnek jár. - És még mit nyernének? - Mondjuk tortát. Az ikreknek nevet a lányuk, Bekő Józsefné,aki csak átszalad a mamához, de már pakolja is a kerékpárra az ikreket, aztán indulás haza a kastélyba. Mert ők „kastélylakók”, hajdani kastély, ami jobb sorsra lenne érdemes, no nem Bekőék miatt. Ők a maguk részét igazán rendben tartják... megyünk együtt, hallgatjuk a panaszt, nemsokára látjuk is, mennyire igaz. Bekő JózsefGyőrbe jár dolgozni, mint innen annyian, reggel hatkor már úton van, s nem ritka, hogy az esti hetes busszal ér haza. Kell a pénz. Három gyerek, s ők mindennel még csak kezdők. Elhagyjuk a kerteket, végigmegyünk a ház mellett, mivel a gond a végénél kezdődik. Abban lakik egy magányos, úgy hetven év körüli férfi. A látvány elképesztő, hogy beveti a gaz a küszöbét, de ez csak kis része annak a borzadálynak, ami itt tapasztalható. A bejárat eltorlaszolva, annyira, hogy azon a lakó is csak négykézláb jut keresztül, az ablakon és alatta a falon látható, hogy aki itt él és végzi a szükségét, nem az udvari illemhelyét használja. Hadd ne soroljam... bűz, féreg, mindenféle. Mellette gyerekek növekednek, a kastély középső szárnyában is... a lakók azt mondják: megjártak már mindent... talán nem elégszer? Az irigység már kezd fészket rakni, ilyesmikről is hallani, megpiszkálják, persze csak úgy szóval, aki gyorsabban jut ötről hatra, mert mindenki igyekszik, még akkor is, ha nem akar innen elmenni. - Irigység?Az nem jó dolog - mondom az utcán beszélgetve, valójában csak egy utcája van Gyulamajornak, a Dózsa György mögötte néhány ház szórtan, nem érdemes utcaként számon tartani. Aztán azért hozzáteszik még: de ha baj van, akárkinél is, még mindig összeállnak az emberek, sietnek segíteni egymáson. De ha csak a disznó beteg valahol, már akkor is szólni lehet a szomszédnak, hogy gyere át, nézd meg, mit kezdjek vele? Ez azért jó. A többit meg írjuk a nagy kapuzás számlájára. „Meg arra - mondja az egyik lakó -, hogy folyton azt a mafla tévét nézik.” Nos, ebben is lehet valami. Foltányi Józsefnéis a kastély mögül telepedett a Dózsa György utcába, azokat a házakat már rég lebontották. Őslakos gyulamajom. „Ez a ház sem volt új, de sokat alakítottunk rajta, csak a kerekes kút maradt meg, a tetején virágok nyílnak.” A férfi füvet nyír, akár egy angolpark, olyan a ház eleje. „Karácsony Zoltán”mutatkozik be, s hozzáteszi, mindjárt itt lesz. Itt bizony Ez a két ember már egy évtizede összekötötte sorsát, űzve a magányt. Borostyánt futtattak a baromfiudvart elválasztó kerítésre, a kutyák is ott ugatnak, még diadalkaput is kialakítottak a zöld sövényből, ami egyetlen szálból terebélyesedett.Ebben ez a csodálatos - így Karácsony -, hogy ekkora erővel igyekszik az élet felé. Ki nem? Nemrég a lányát fogadták be Foltányiék, mert Dunaszegen építkeznek, de hogy legyen mielőbb még több forint rá, a veje Németországban talált munkát több társával együtt, hamarosan indulnak. Aztán csak tanakodunk azon, miért kell a magyar szakembernek a határt átlépni, hogy ugyanolyan szorgalmas munkával nagyobb keresethez jusson. Különben mint mondtam, itt valami titoknak mindenki hordozója, ugye, Csapó néni „feltalálta” a pulykadajkaságot, Foltányinénak meg olyan babja van, hogy nem győzte szedni, amikor mindenki a gyenge babtermést panaszolta. El is árasztotta vetőmaggal a majort, még fagyasztani is adott ennek annak zsenge fejtenivalót. Mert hát az élet már csak ilyen, egymás nélkül nem tudunk létezni. És sokszor éppen az apróságoknak van nagy ereje.

15 éve Kékfrank: új fizetőeszköz Sopronban
A forgalomban lévő étkezési és természetbeni juttatásokra jogosító utalványok mintájára új pénzhelyettesítő csereeszköz bevezetését tervezik Sopronban és környékén. Az utalvány bevezetésénél dolgozó csapat meggyőződése, hogy a Kékfrank erősíti a régió gazdaságát. Napjaink problémája a pénzügyi-gazdasági válság, a Kékfrank ezt hivatott enyhíteni - mondta el a Kisalföld érdeklődésére Perkovátz Tamás ötletgazda. - A probléma abból fakad,hogy a gazdaságban az elégségesnél kevesebb csereeszköz, azaz pénz van, a Kékfrank ezt az űrt töltené be, ezenkívül Sopronnak és térségének fontos szimbólumává válhat, hiszen papíralapú megjelenése szülőföldünket hirdeti. Rajta Sopronhoz kötődő hírességek portréja látható majd. A tervek szerint a Kékfrankot a rövidesen megalakuló Hami Európai Szövetkezetbe belépő vállalkozók és magánszemélyek használják majd egymás közti elszámolásban. - Azért európai szövetkezet,mert ez a legdemokratikusabb vállalkozási forma - folytatta az ötletgazda. - Az utalvány használata ugyan mint a közismert természetbeni juttatások utalványai. Perkovátz Tamás hozzátette, a bevezetés előkészületei már zajlanak. Az elképzelések szerint ősszel megismertetik az utalványt a helyi gazdasági élet szereplőivel, és várhatóan a jövő év elején megjelenhet a Kékfrank.