Társasházi Életműdíjat kapott a győri Baranyi Tibor – fotók

Otthonában fogadott minket nemrég Baranyi Tibor. A Tihanyi Árpád úti –sokak által csak az úgynevezett „hétemeletes” – laskásába csengettünk be a minap, Tibor pedig jókedvűen, vidáman tárta ki lakásának ajtaját, kezében kulcscsomóját szorongatva. A harmincas években született, azóta, ahogy mondja, minden percét a megyeszékhelyen töltötte. Kivéve persze pár hónapot, amikor katonai szolgálatát töltötte. Dolgozott a Komszol-nál, 1966-tól területi, majd megyei vezetője lett a szakszervezetnek. Baranyi Tibor ekkor még nem is sejthette, hogy Társasházi Életműdíjat vehet át tevékenységéért. 

Mindig ilyen típusú ember voltam. Ettől most sem tudok szabadulni, harminc éve vagyok a házbizottság elnöke. Többen dolgozunk, sok mindent elértünk ebben az épületben –mondja lapunknak Baranyi Tibor, hozzátéve, a szobájába lévő parkettán is hatvanhat éve tipródnak, mégsem mozdult ki azóta egyik sem, nem nyikorog a terheléstől. 

Számlaellenőrzés, költségvetés, ügyek intézése, beszámolók készítése. Utóbbi aztán majd a jegyző asztalára kerül, aki ellenőrzi –sorolja Baranyi Tibor a házbizottság munkáját. A hétemeletest mintegy százan lakják, annyian, mint egy kisebb falut, ráadásul a lakástulajdonosok folyamatosan cserélődnek. Egy biztos pont azért van, Baranyi Tibor, aki nagy lendülettel sorolja lapunknak a teendőit: vigyük le a csomagot, kísérjünk el valakit a postára, írjunk emailt, húzzuk be a kukát. 

• Napi feladatok 
• Elismerték a tevékenységét 
• Szívvel lélekkel segít

– Gyalog járom végig a házat napi kétszer. A bizottsági tagokkal együtt érdeklődőm a lakóknál, minden rendben van-e. Ellenőrzöm a lépcsőházat, égnek-e a lámpák, működik-e a lift, járt-e az épületben takarító. Gyakorlatilag fogalmazhatunk úgy is, hogy „mindenes” vagyok, de szívvel és jó szándékkal végzem a feladataimat – fogalmazott. 

Mint mondja: kétféle lakó van. Van az, aki értékeli amije van, például a lakása, és érdeklődik minden iránt, ami azzal kapcsolatos. Aztán akadnak olyanok is, akik kicsit más világban nőttek fel, és nehéz őket megszólítani. 

Társasházi Életműdíjat kapott

–Megjelent nemrég egy országos felhívás, felterjesztettek egy díjra. Összefoglaltam, hogy mit is csinálok, majd meglepő elismerést vehettem át: társasházi életműdíjat. Tavaly öten kaptuk meg az országban a Társasházi Háztartás Szaklaptól – mesélte, mutatva a díjjal járó emlékplakettet, és a kis, névvel ellátott üvegszobrot. 

A fotelben ülve aztán a családjáról esik szó. Kedélyesen mesél fiáról, unokájáról, de van két gyönyörű dédunokája is, Nina és Regina. Hamar visszatérünk aztán a lakókhoz, mert pár óra múlva öntözési akciót hívtak össze a bizottsággal: a hőség nem tesz jót az épület melletti parkban lévő növényeknek. 

– Mindig azt szoktam mondani, hogy még tizenegy évem van. Akkor leszek száz. Ezeket az éveket szeretném még a közösség hasznára fordítani –zárta szavait.