Szilban a fiatalokat is "felvették" a bandába

Aratófesztivált rendezett Szilban a helyi Hagyományőrző Egyesület. A szervezők célja az, hogy a fiatalok megismerjék a község hagyományait, megtanulják a fogásokat, hogy később hiteles átadók lehessenek ők is. "Az a generáció, amelyiknek a kézi aratás még nem hagyományőrzés volt, hanem kemény munka, már elment közülünk. Mi az utolsó éveket csíptük csak el" - fogalmazott a szili elsőkaszás, a 73 esztendős Kovács László.

Horváth Barbara, a szervező egyesület elnöke elmondta: pályázaton nyertek forrást a nosztalgiaaratásra, illetve az önkormányzattól kaptak támogatást. 

- Fő célunk, hogy a fiatalok aktívan részt vegyenek a munkában és az idősebb korosztálytól ellessék az aratás fortélyait. Így a szili aratóbandát fiatalokkal egészítettük ki idén és örömmel láttuk, hogy kedvükre volt a feladat. A fesztivál másik célja, hogy a paraszti munka ünnepének, az aratásnak a szokásait is bemutassuk, hogy a hagyományok tovább éljenek és megőrizzük eszmei értékeinket. Szilban Sarlós Boldogasszony napját tartották az aratás kezdő napjának, jelképes kezdetének. Az aratók misét hallgattak, de előtte eszközeiket a templom falának támasztották. A mise során a plébános megáldotta a munkásokat és munkaeszközeiket is. Ezután, még mindig ünnepi ruhában vágtak rendet a búzatáblában, majd otthon ünnepeltek és csak másnap fogtak a tényleges munkához-vázolta Horváth Barbara.

Az aratást a szili Linkószer Citerazenekar muzsikájára kezdték meg a férfiak, miközben a leányok pogácsát és kalinkót osztottak a nézelődőknek és pálinkát. A banda elsőkaszása, Kovács László haladt az élen, őt követték a fiatalabbak. Ő 1958-ban vett rész először az aratásban, akkor nagyapja volt az elsőkaszás.

- Kicsi gyerek voltam, de megvolt a feladatom nekem is. A kötelet terítettem. Ez egy-két évig ment, aztán jöttek a gépek. A kézi aratás komoly munka volt, édesapám és nagyapám is azt mondogották, hogy jöhettek volna előbb is a kombájnok, sok vesződségtől megmenekültek volna a parasztember. Viszont nagy előnye volt a hagyományos aratásnak, hogy közösséget kovácsolt. Együtt volt a család, a rokonok. A keresztapám az Állami Operaház magánénekese volt, de minden nyáron hazajött, hogy segítsen. Szilban ez volt a nyolcadik nosztalgiaaratás. Átadjuk a fiataloknak, amit mi még tudunk-jegyezte meg Kovács László.