Hulladék

Hétvégén próbáltam visszaváltani néhány otthon talált műanyag flakont, kisüveget, mondom, tesztelem az új REpont-rendszert. Nem mondok újdonságot, hogy nem jártam sikerrel, pedig elkarikáztam a bringával több közeli nagy élelmiszerüzletbe is. Mindenütt csak azt kaptam vissza a géptől: a vonalkód nem olvasható vagy a termék nem megfelelő. Aztán az egyik helyen a biztonsági őr felvilágosított, hogy ő még embert nem látott, aki pénzt kapott volna vissza. Szóval még gyerekcipőben jár a rendszer, ahogy azt mi is megírtuk már. Jó lesz, ha beüzemelik, már csak azért is, mert nagy szükség van rá. Éppen tegnap sétáltam vissza a szerkesztőségbe, amikor arra lettem figyelmes, hogy két sötétnek látszó alak feldöntötte a szelektív hulladékgyűjtő sziget egyik tárolóját, és alul szedegetik ki belőle a fém italos­dobozokat. Rosszalló tekintetemre csak annyi volt a mentegetőzés, hogy majd visszafordítják a talpára. Az emberiség irtózatos mennyiségű szemetet termel, a gyárak csak ontják a termékeiket. A globális bolygó jegyében a győri vásárcsarnokban sze­negáli dinnyét lehet kapni; s Kínából hoz nekem a konténeres hajó apró kütyüt. Valamit kell hát kezdeni a hulladékkal, próbálkozik az emberiség, hogy ráleljen a megoldásra – úgy látom, kevés sikerrel. Egyszerűbb lenne persze, ha nem vennénk meg mindent, amit kínálnak, ha szabadidőnket és hiányainkat nem azzal szeretnénk betölteni, hogy vásárolunk folyamatosan, ha kell, ha nem. Azt tanácsolom, kezdjük azzal, hogy csak a legszükségesebb tárgyakat vesszük meg. A visszaváltó rendszerek pedig csak tökéletesednek az idők során.