Jobb egy zeneszó, mint a kátyúk miatt átkozódni – Kollégánk véleménye a zenélő utakról

Az első ilyen zenélő út ugyanis szülővárosom, Kaposvár közelében készült el, a 67-es úton, és természetesen a Republic klasszikusát hallhatja, aki ráhajt.

Amit viszont nem hallhat az autós, az a közeli két település lakóinak káromkodása, akik szerint tiszta időben olyan, mintha a fejükben játszanák el percenként a dalt, és ha valaha szerették is, azóta biztosan megutálták. Azt nem tudom, hogy Tokaj környékén is kezdik-e már megunni az „Érik a szőlő...” kezdetű népdalt, ott ugyanis azt játssza az út, de ha hazafelé igyekszem, minden esetben tudatosan kikerülöm a zenét adó felfestést, legalább eggyel kevesebb indok legyen a bosszankodásra. 

Mindezek ellenére én erősen szorgalmaznám újabb és újabb zenélő útszakaszok kialakítását, elsősorban azért, mert ilyet csak a szépen felújított utakra szokás felfesteni. 

Kapásból tudnék több tucat olyan szakaszt felsorolni itt a szűkebb vármegyénkben is, amelyre nagyon ráférne a felújítás, és nem kellene sokat gondolkoznom azon sem, hova, milyen zene illene. Szerintem az arrafelé élők még ezen az áron is belemennének az aszfaltozásba, hiszen tulajdonképpen jobb egy zeneszó, mint a kátyúk miatt átkozódni...