Történetek a győri mentőállomásról - Takács Gyula a legfiatalabb tisztként kezdett a mentőknél, most nyugdíjba vonul

Szülei a mezőgazdaság irányába terelgették a nyalkai Takács Gyulát, de tornatanára észrevette benne a sportolót. A Rába ETO-ban atletizált, majd tornatanár szakra jelentkezett, de nem vették fel. Akkor egyik rokona vitte el a győri mentőkhöz. És ahogy mondják, akit egyszer megcsapott a sziréna hangja, azt nem ereszti. 

– Két hét betanulás után mint önálló mentőápoló kezdtem a munkámat 1977-ben. Megkeresett az akkori főorvos, aki azt mondta, hogy ha tovább akarok tanulni, itt is lehetek mentőtiszt, de ahhoz abba kell hagyni a sportot. 

Hallgassa meg itt

Nehéz döntést hozott: maradt az egészségügyben. Elvégezte a mentőszakápolóit, majd az egészségügyi főiskolát. 1985-ben az ország legfiatalabb mentőtisztjeként állt szolgálatba 27 évesen. 

Egy év múlva rövid időre a szociális ellátásba került, de hamar úgy érezte, hogy hajdan sportolói szíve egészségügyissé vált és mielőbb szeretett volna újra a bajtársak között lenni. Először Pápán helyezkedett el, aztán 2005-ben visszakerült Győrbe, ahol egészen a múlt hétig szolgált. 

– A mi munkánk zömében a tragédiákról szól, kevés az öröm vagy az elismerés. Egy gyermek volt az első halott, akivel életemben találkoztam. Gönyű előtt, a fehérjeüzem buszmegállójában egy betonszállító mixer elgázolt egy hétéves gyermeket. Egy hónapja voltam a mentőknél, ez az eset még mindig kísért. De abban az időben nem volt pszichológus, aki segített volna feldolgozni. Akkori főorvosom azt mondta: ha végzel a feladattal, gondold át, hogy mindent megtettél-e a betegért és zárd le, mert ha ezen morfondírozol, akkor nem tudsz a következő esettel foglalkozni. Lehet, hogy egy perccel később már a következő feladathoz kell vonulni, ami ismét százszázalékos embert kíván. 

De azért a sok tragédia között egy-egy új életnek is lehetett örülni. 

– Sopronban helyettesítettem 1978 tavaszán. Újkérre hívtak, beindult a szülés, mire kiértünk. Az volt az első, amit levezettem. Szerencse, hogy olyan kollégákkal dolgoztam, akiknek nem. Volt sok sikeres újraélesztés, de ezekre visszaemlékezni is nehéz, annyiszor történt az évek alatt. Az utóbbi időben olyan tizenegy-két vonulás esett egy huszonnégy órára.