A Bécsben kitüntetett mosonmagyaróvári tanárnőnek a magyar kultúra közvetítése a célja

– Különleges hivatás a tanároké. Miért döntött a pedagógusi pálya mellett?

– Édesapám is pedagógus volt, anyai ágon több tanár volt a rokonságban, talán ez is hatott rám. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem német–történelem szakán végeztem, ezt követően a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdtem tanítani.

– A Kossuth Lajos Gimnáziumban tanított. Az útja azonban Ausztriába vezetett. Ott mennyiben lett más a tanári küldetése?

– A mosonmagyaróvári gimnáziumban németet tanítottam idegen nyelvként. Férjhezmenetelem után Burgenlandba kerültem, és mivel 1989 körül nagy érdeklődés mutatkozott a magyar nyelv iránt, lehetőségem volt a burgenlandi iskolarendszerben szintén tanárként elhelyezkedni. A tanári küldetésem annyiban nem változott, hogy most is nyelvet tanítok. Azonban már nem azt a nyelvet, amelyet magam is idegen nyelvként tanultam, hanem a saját anyanyelvemet. Vannak magyar anyanyelvű diákjaim és olyanok is, akiknek a magyar idegen nyelv. Egészen más egy németül gondolkodó embernek – legyen az gyerek vagy felnőtt – megtanítani a magyart. Nagy örömmel és élvezettel kezdtem ebbe a munkába. Természetesen fontos számomra a nyelvtanítással együtt a magyar kultúra közvetítése és megszerettetése.

– A tanítás mellett a pedagógusi munka számos területén igyekszik tenni az Ausztriában élő magyar ajkú gyermekekért, a magyar nyelv megmaradásáért.

– Saját tananyagok készítésével a tanulóink tudásszintjéhez tudjuk igazítani a tanulnivalót, mindenkinek meg tudjuk adni a továbbfejlődés lehetőségét. A tananyag- és tankönyvírásra ösztönzött, továbbá az a tény, hogy az iskolások számára alig voltak tankönyvek, ellentétben a felnőtt korosztállyal. Így az évek során kipróbált anyagainkból összeállítottunk tankönyveket, és ez a munka ma is folytatódik.

Amíg munkaközösség-vezetőként is tevékenykedtem, feladatom volt a továbbképzések szervezése. Jelenleg a burgenlandi gimnáziumi és szakgimnáziumi magyartanítás szakfelügyelőjeként és a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanáraként dolgozom, részt veszek a magyar szakos egyetemisták mentorálásában, a minisztériummal együttműködve az új tanterv és a hozzá kapcsolódó anyagok, valamint az érettségi vizsgafeladatok kidolgozásában, továbbá a Burgenlandi Pedagógiai Magán- főiskola népcsoporttal kapcsolódó munkájában.

– Mit jelent önnek a katedrán állni?

– Közel negyven éve tanítok. Ez a munka nem válik unalmassá, állandó megújulásra, a saját ismeretek bővítésére van szükség, alkalmazkodni kell az adott kor kihívásaihoz. A szépsége viszont nem ebben van. A legnagyobb siker, ha a diákok szívesen tanulják a nyelvet, megszeretik a magyar kultúrát, ők is a tanári pályát választják, vagy évekkel az érettségi után a volt diákok szívesen, kedvesen és magyarul szólítanak meg.

– Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el munkáját. Miként fogadta ezt a kitüntetést?

– Meglepetés volt és nagy megtiszteltetés ez számomra, igazán örültem neki. Ugyanakkor feladat, hogy továbbra is minden tőlem telhetőt megtegyek a magyar nyelv és kultúra továbbadásáért, fennmaradásáért ebben a régióban, hogy hozzájáruljak a magyar nyelv elfogadásának fokozásához és a magyar–osztrák kulturális kapcsolatok továbbfejlesztéséhez.

Névjegy

Pathy Lívia (1959, Mosonmagyaróvár) német–történelem–magyar szakos tanár. 1983-tól 1990-ig Mosonmagyaróváron németet tanított, 1990 óta Burgenlandban magyar nyelvet tanít. Jelenleg a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanára, tankönyvek szerzője, továbbá a burgenlandi gimnáziumi és szakgimnáziumi magyartanítás szakfelügyelője. Publikációi a magyar nyelv – a népcsoportnyelv, származásnyelv, idegen nyelv – tanításáról jelentek meg tanulmánykötetekben és folyóiratokban.