Lezárult a vizsgálat a lóbántalmazási ügyben

A megyei kormányhivatal győri járási hivatalához szeptember elején bejelentés érkezett egy közösségi oldalon posztolt fénykép kapcsán, ami arról szólt, hogy a Veres Péter-iskolában lóbántalmazás történt. A vizsgálat lezárult.

Az esetről lapunk is beszámolt >>

Megállapították, hogy a közösségi oldalakon megosztott fotókon látható sérülések nem keletkezhettek ostorcsapástól, hanem valószínűsíthetően az ezt megelőző rohangálás következményei. A helyszíni ellenőrzésen nem találtak hámsérülést, szőrhiányt, hegesedést vagy hematomát. A hivatal szerint nem történt az állatok testi épségének tartós, hátrányos megváltoztatása, illetve olyan fájdalom okozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozott volna. Ennek ellenére figyelmeztetésben részesítették az oktatót, Vígh Attilát.

A hivatalos vizsgálat eredményének ismeretében a munkáltató figyelmeztetésben részesítette az oktatót, mert „munkavégzése során az indokoltnál erőteljesebben lépett fel, illetve a fellépés indokoltságáról a jelen levő tanulókat – oktatási szándékból – nem tájékoztatta”. Felhívták a figyelmét arra, hogy amennyiben az állat fegyelmezése elkerülhetetlen, annak szükségességét és módját ismertesse a tanulókkal.

Negyvennégy lovasév

Vígh Attila negyvennégy évvel ezelőtt kezdte Kerteskőn a hivatásos sportlovas és lótenyésztő szakmát. A Veres Péter Mezőgazdasági Szakközépiskolában új szakmaként induló lótenyésztő-szakképzés első gyakorlati oktatója és a lovastanulók edzője 1997 óta. „A mesterlovász könyve” és „A lovas-viselkedéskultúra és balesetvédelem” című tankönyvek társszerzője.

– Huszonhárom éve szolgálom az iskolát, a szülővárosomat. Megalkuvás nélkül. Rend, fegyelem, tisztaság, tisztelet. Splényi őrnagy gondolatai a lovasszellem lényegéről az alapja a Veres-iskola lovasképzésének. Az iskolából még nem vittek vágóhídra lovat és még nem bukott meg nálam egyetlen diák sem az elmúlt több mint két évtizedben – jelentette ki Vígh Attila, akit nagyon megviselt az elmúlt időszak.

– Negyvennégy év lovassportban eltöltött munkaviszony van mögöttem. A ló egymás után kétszer állt két lábra, hogy rám támadjon. Azért aggódtam, hogy az elrohanó hatmázsás állat nehogy valami bajt okozzon valamelyik gyereknek. Amikor annyira kifordul magából egy ló, hogy a ránk bízott 14–15 éves gyerekeket is megtámadhatja, akkor valamit tenni kell. És mit lehet tenni? A lovat nem lehet kérlelni. Évente, másfél évente egyszer akasztom le a karikást. Meg kell vele beszélni, tudnia kell, hol a helye. Azóta nem szaladt el egyik ló sem. Ma is ugyanezt tenném, mint akkor. Nekem első a gyerek, utána a ló. A gyerekeket nem azért küldték ide a szülők, hogy darabokban adjam haza őket – mondta el az oktató.

Nagypapaként mehet a levesbe?

– Azt mondják, hogy demokrácia van. Mindenki publikálhatja a véleményét. Az eset után egy tanítványom képeket tett fel egy közösségi oldalra, aztán jöttek a kommentek. Azzal nincs probléma, hogy engem sósavval akartak leborogatni, a fejemet szétverni, kikötni egy fához és addig verni, amíg szuszogok? Életveszélyes fenyegetéseket kaptam. Ezzel sincs baj? 58 éves elmúltam, férfi vagyok, bírom a gyűrődést. De a feleségemet, a lányaimat és édesanyámat nagyon megviselte az elmúlt egy hónap. Ez nem probléma? Azt kellett megélnem, hogy a lónak van lelke, az embernek meg semmije sincsen. Meg kellett érnem, hogy nagypapaként mehetek a levesbe. Ez nagyon nem esett jól – jegyezte meg keserűen Vígh Attila. – Húsz évvel ezelőtt két kisgyermek édesapjaként az életemet kockáztattam és kimentettem egy lovat az égő istállóból. Azt hiszem, nem kellene rám mondani, hogy állatgyilkos vagyok, meg a lókínzó, mert ezt kikérem magamnak.