2014.06.11. 17:39
Ökológiai Meztéllábnyom
Az Ökológia Lábnyom az a terület, mely mindennapi életünkhöz szükséges – gyorsan hozzátéve, ha mindenki úgy élne földünkön, mint egy átlag hazánkfia akkor bizony már nem férnénk el bolygónkon így több mint hétmilliárdan. Az Ökológiai Meztéllábnyom a Reflex és a Kajárpéci Vízirevü együttműködésben mutatja be a témát, népmesei elemeket és hősöket megidézve vásári komédiában… jobban mondva háromdimenziós hangjátékban. A komáromi ősbemutató után Pápateszéren a Reflex ökológiai központjában is megismerheti a nagyérdemű a vásári komédiások Ökológiai Meztéllábnyom előadását 2014. június 14-én szombaton délután négykor. A belépés díjtalan.
Szóval a Kajárpéci Vízirevü a Reflex pápateszéri Ökológiai Központjában vendégszerepel szombaton!
Kezdés: 2014. június 14. szombat 16:00
Belépés díjtalan!
Nézz bele az előadásba: " target="_blank">
A helyszín megközelítése: https://mapsengine.google.com/map/edit?mid=znsGCfhJBRk0.kloJKBKkMLgw ha a térkép nem segít hívj 30 232 6658
Mi ott leszünk, gyertek Ti is! Nagyon jó előadás - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt!
Hol volt, hol nem volt, a betétdíjas üveghegyen is túl, de még a fogyasztói árba bekalkulált göngyölegtengeren innen, volt egy mesebeli királyság.
Ebben a királyságban kimagasló volt a jólét, melyből mindenki egyaránt részesült.
A tyúkok aranytojást tojtak, az alattvalóknak saját hétfejű sárkányaik voltak a fűtéshez és a főzéshez, minden konyhában alapfelszerelésnek számított a terülj-terülj asztal, a kertekben égig érő fák és paszulyok nőttek, a házak valóságos paloták voltak, amiket privát kacsalábak forgattak lágyan a nap 24 órájában.
A nép szerette is az öreg királyt és a király is igen szerette a népét.
Ne feledjük, ez egy mesebeli királyság volt!
A nép boldogan élt, a birodalom helyzete sziklaszilárd volt és magabiztos erőt sugárzott.
A szomszédos országokkal békességben éltek, így külső támadástól sem kellett tartaniuk.
A holnappal nem gondoltak, birodalom szerte az a mondás járta, hogy: „- Egy nap az élet, három nap egy esztendő, vigadjunk hát, eb aki búsul!”
És vigadtak is, abban nem volt hiba. Hencidától Boncidáig folyt a bor, az udvari zenészek húzták a talp alá valót, a nép pedig, élén az öreg királlyal, olyan jólétben dőzsölt, hogy olyan tényleg csak a mesében létezik.
Ez így ment az idők kezdetétől, ezért királyság minden lakója joggal hihette azt, hogy így is fog menni az idők végezetéig, és még azon is túl.
De nem így alakult.
A bölcs természet, mely hatalmasabb minden birodalomnál és minden királynál, megelégelte ezt a felelőtlen viselkedést, és közbelépett...