A beledi nagyszülők nagy szeretetben nevelik félárván maradt unokáikat - tragikus hirtelenséggel hunyt el az édesanya

Mészáros Jánosné nyitja ki előttünk beledi otthona ajtaját. Két lányunokája épp a konyhában van, a nagy fonja a kicsi haját, aki fellépésre készül. A nagypapa viszi az előadásra, az idő sürget, gyorsan távoznak. Lecsendesedik a ház, a nagymama pedig belekezd a történetükbe. Három éve három gyermek maradt félárván, tragikus hirtelenséggel vesztette életét az ikerlányok és az akkor még csak hatéves Klarissza édesanyja (Kisalföld, 2018. március 20.).

Mészáros Jánosné nagyszülőként nagy szeretettel neveli unokáit. A két nagyobb lány nappali tagozatos iskolarendszerben tanul, egyikük már a párjánál él. – Pék-cukrásznak készülnek – mondta Mészáros Jánosné, s halkan megjegyezte, hogy a lányokat nagyon megviselte anyjuk elvesztése, az ikrek e téren teljesen bezárkóztak, mélyen eltemették emlékeiket, magukba fojtják bánatukat. Bár ragaszkodnak apjukhoz, aki zömmel nem velük él, az anyagiakban egyáltalán nem támaszkodhatnak rá. A gyerekek nagyszülei állnak helyt évek óta.

A nagypapa az öregségi nyugdíja mellett vállalt munkát közel 70 évesen, hogy az eltartásukat biztosítani tudják. A nagymama féltőn szereti övéit, igazgatja sorsukat, ha néha nehézségek között is, de próbálnak ellavírozni a kiadások útvesztőjében. Kevés pénzből kell kijönniük, minden forintnak megvan a helye. A nagyszülők a gyermekek személyiségfejlődését mindig szem előtt tartva, a szükséges egészségügyi szolgáltatások igénybevételével, odaadóan nevelik őket.

– Az ikrek az árvaellátásból gazdálkodnak – mondta Mészáros Jánosné, aki az elmúlt időszak nehézségeire is kitért. Kétszer ugyanis villám sújtotta az otthonukat, és csőtörésük is kétszer volt, ami jelentős terhet rótt az egyébként is nehéz körülmények között élő családra. Elkezdtek egy-két ablakot kicserélni, de a konyhaira már nem futotta.

– Néha keserűek a mindennapok, de nem szeretek panaszkodni. Igyekszünk helytállni, ami tőlünk telik, megadni nekik – jegyezte meg a nagymama. A Jóakarat hídján keresztül olvasóink révén 200 ezer forint támogatást adtunk át Mészáros Jánosnénak. A pénz nagyobb részét az elkezdett felújítás folytatására és a mindennapokra fordítják. A nyugdíjas végül e szavakkal zárta mondandóját: – Köszönjük a támogatást, hálásak vagyunk érte.