2012.03.20. 11:47
Építsünk a jövőnek!
Boldogult dédnagyapám 1912-ben – éppen száz éve – építette fel családjának a házát. Nagyapám ötéves gyerekként figyelte az építkezést, minden mozdulat beivódott a kisgyerek emlékezetébe. Mikor éppen mesélő kedvében volt, gyakran mesélt róla.
Még a mester nevére is emlékezett. Hogyne emlékezett volna! 1975-ben ebben a házban már csempézett fürdőszoba volt, hideg-meleg folyó vízzel. A ház egyetlen hibája az utcai nedvesedő szoba volt és az ma is, főképp, mióta a szomszéd lebetonozta az udvarát. Ez a bizonyos emlegetett „mester" beszélte le dédnagyapámat, hogy az éppen újdonságnak számító vízszigetelő bitumenes papírt betegye a falak alá.
Dédnagyapám háza ma is áll, lakható. Ha valahogy „bevarázsolnánk" a falak alá a vízszigetelést, talán még egy évszázadot kiszolgálna.
Vajon gondolunk-e a következő évszázadokra a házunk tervezése során? Gondolunk-e arra, fennállása alatt hányszor kerül sor kisebb-nagyobb felújításra, az elhasználódott komponensek cseréje mekkora átalakítással oldható meg, mekkora költséggel járhat ez? A szakirodalom nem éppen alacsony összegeket emleget...
Gondolunk-e arra, mekkora költséggel tudunk kellemes meleget teremteni a következő száz év telein? - Ma emelték újra az üzemanyagok árát. Ezek is energiahordozók, mint amivel fűtünk.
Gondolunk-e arra, hogy a ház ugyanúgy befogadhassa a ma még elképzelhetetlen épületelemeket, mint annak idején, 1975-ben dédnagyapám háza a korszerű fürdőszobát?
Érdemes megállni, vagy inkább leülni, venni egy nagy levegőt, és előkeresni azt a bizonyos lámpást!
Boros Károly
www.passzivhazszakerto.hu
www.passzivhazepito.hu
