Hétvégi tűnődések (2024/08-31.)

Bizony már „iskolaszaga” van a levegőnek, noha az időjárás látványosan nem akar erről tudomást venni. Így aztán a hónap utolsó napján trópusi melegeben kell búcsút intenünk a nyárnak. Szeptember viszont az újrakezdés lehetőségével áldja meg az embert. Az első napján megszólaló iskolacsengő „könyörtelenül” padba „kényszerít” kis és nagy diákot egyaránt. (Hazánk, nemzetünk és kereszténységünk jövője nyüzsög mostantól ismét az iskola falai között. Fontos tehát, hogy a társadalom egésze támogassa és becsülje meg a különböző oktatási intézményeket.)

Az egyén, a család, a nemzet számára egyaránt kulcsfontossága van a nevelésnek. Csak ezen keresztül indulhat el az erkölcsi megújulás, válhat hitelessé ismét az ember. Kerülhet újra összhangba szó és cselekedet, gondolat és szándék, hit és élet… Hogy száműzhessük végre a farizeusi mentalitást.

Jézus újra és újra szembe találta magát a korabeli farizeusok sajátos képmutatásával. Ők voltak azok, akiknek a vallásosságukból már régen elveszett a hit, a személyes meggyőződés, elsikkadt az isteni parancs, csupán az ősök hagyományaihoz való merev ragaszkodás maradt. Akadékoskodó, kínos „törvényszerűségük” láttán idézte Jézus Izaiás próféta szavait: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs.” (Mk.7/6-8.)

Személyes és társadalmi problémáink szorításában, ha elolvassuk az evangéliumi szakaszt, rá kell eszmélnünk, hogy sok tekintetben korunk keresztény vallásossága is a farizeusi szintre süllyedt. A „modern-keresztény” felfogásból mintha erőteljesen megfogyatkozott volna az isteni (gondoljunk csak többek között az azonos neműek házasságának vagy az abortusznak a megítélésére, magyarázatára…). Napjaink sorozatos erkölcsi bukásai és botrányai nem következhetnének be, ha lépten-nyomon nem oldanánk fel az emberi esendőségre hivatkozva az istenit.

Holnap sok templomban hangzik fel a Szentlélek Isten kegyelmét esdő imádság és ének. Bizony diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt szüksége lesz a kegyelmes segítségre. Adja Isten, hogy egyre többen szellemi-lelki megújulást (is) lássanak az új iskolaévben, s ne a hamis, pillanatnyi szándékok, hanem a jövőt formáló, megtartó, örök (isteni) értékek közvetítését/elsajátítását tekintsék legfontosabb feladatuknak…