Szőlő metszése a házikertben

Ha átlátjuk a szőlőtőke állapotát, eltávolítjuk a csökkent termőképességű ágakat, visszametsszük a termővesszőket, és alakítjuk a tőke alakját, megakadályozzuk, hogy a szőlő túlburjánozzon, esetleg túlteremjen, ami árt a növénynek. Az egészséges fürtökben növő édes szőlőszemek egyik feltétele a megfelelő időben és módon elvégzett tavaszi metszés és lemosó permetezés. 

A télvége első nagyobb munkája a szőlőtőkék megmetszése. Már február közepétől-végétől kezdhetjük és március közepe-végéig tehetjük, amíg a vesszők alvó állapotban vannak. Azért is fontos a korai időpont, mert a nedvkeringés megindulása után a metszési felületen könnyezik, elfolyik a nedv. A Holdfázis szerint kertészkedők ez okból mindig fogyó Hold idején metszenek, amikor a nedvek intenzitása kisebb – magyarázza Ujhelyy Károly hobbikertész, a Kertszövetség országos elnökségének tagja. Hozzáteszi, a szőlővesszők visszavágását mindig az ízközben, a legfelső meghagyott rügytől távol, ferde bemetszéssel kell végezni. A rügyközeli metszés helytelen, mivel a meghagyott rügyek „bevakulhatnak”. A metszlap ne a rügyek felé lejtsen, ugyanis a megjelenő könnyezési nedv a rügyekre folyva szintén bevakíthatja azokat. 

Szőlőlugas metszése 

A lugas-szőlők metszése a tőkék életkorától, méretétől, termésberakódás mértékétől is függ. Minél több termést hagyunk meg a tőkén, annál kevésbé neveli ki, ami a minőség rovására megy. Ha a lugast árnyékolás céljából neveljük, akkor fürtritkítással szabályozzuk a termés mennyiségét.

Lemosó permetezés

Ujhelyy Károly felhívta a figyelmet, hogy a metszés befejezésekor a tavaszi lemosó permetezésről ne feledkezzünk meg. A szőlő egyik gyakori betegsége a lisztharmat, az áttelelő képletek már korán fertőznek, ezért kénes lemosó permetezéssel védekezzünk ellene. A kén az áttelelő atkákat is gyéríti. Ha parafinolajat is teszünk a permetlébe, a rovarkártevők, pajzstetvek gyérítését is elérjük. Előtte réz készítménnyel is permetezzünk a gombabetegségek ellen. Ma már kaphatók előrekevert lemosó permetszerek, amelyek összetétele rezet, ként és olajat tartalmaz. 

Kordonos művelésre alakítva

A gyalogtőkés művelést még alkalmazzák a borosgazdák. A tőke erősségétől függően négy-öt vesszőt hagynak, amelyet két-két rügyre vágnak vissza. A tőkénkét hat-tíz fürtös terhelést zöldválogatással állítják be. A szakember fontosnak tartja megemlíteni a házikerti új telepítésű szőlők alakító metszését, azokat, amelyek nem karós-tőke kialakításúak. A kordonos művelésnél a másodéves szőlő vezérvesszejét a 60-80 centiméter huzalmagasságban vágjuk vissza. Ez lesz a tőke végleges magassága, itt lesz a tőkefej kialakítása a következő évben. Az innen kihajtó vesszőkből a három legerősebbet hagyjuk meg, és fölfelé vezessük. A harmadik évben a két erőteljesebb vesszőt lehajlítjuk jobbra és balra a vezérdrót mentén, lekötözzük, és hat-nyolc rügynél visszavágjuk. Ujhelyy Károly szerint ennél jobban ne terheljük a tőkét. A következő években a tőkéhez legközelebb eső, két erőteljes vesszőt hagyjuk meg, a többi letermettet eltávolítjuk. A meghagyott két vesszőt jobbra-balra hajtsuk le a vezérdróthoz, és most már 8-12 rügynél vágjuk vissza. A lekötözött vesszők hossza függ a tőkék távolságától. A következő években is így folytassuk. A tőkéhez legközelebbi két vesszőt meghagyjuk, és jobbra-balra lehajlítjuk a vezérdróthoz kötve. Ha a vezérdróttól lefelé 20-30 centiméterével egy segéd vezérhuzalt helyezünk, és a vesszők végét lehajlítva ehhez kötözzük, egy íves lekötözést kapunk. Ezzel azt érjük el, hogy a tőkéhez közeli rügyekből is erőteljes hajtások nőnek, ami a következő évi meghagyott vessző előnyére válik. Így folyamatában a termőhajtások az egyéves hajtások 8-12 rügyéből képződnek, amelyekből később zöldhajtásos válogatással, ritkítással 20 centiméterenként hagyunk termőhajtást. Ezután még majd a tavasz folyamán fürtválogatást is végezhetünk.