Hatvan évvel ezelőtt mutatkozott be az ETO az európai kupaporondon

Az 1963 őszi bajnokság megnyerése után majdnem egy évvel, 1964 őszén kupalázban égett Győr, hiszen az ETO először léphetett ki európai kupaporondra, ráadásul mindjárt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában indult. 
„Magyarország számára ez a tizedik Európa-kupa különösen érdekes lesz – mert ezúttal először a Győr, tehát vidéki csapat képviseli a tornán a magyar labdarúgást. A Győr a tavalyi félfordulós bajnokság megnyerésével vívta ki a részvétel jogát. Hidegkuti, annyi nemzetközi futballcsata résztvevője, most mint edző is alkalmat kap rá, hogy bevesse magát a nemzetközi kupaküzdelmek izgalmaiba. Annyit mindenesetre kívánhatunk a győrieknek, hogy járjanak nagyobb szerencsével, mint a kupában eddig részt vett fővárosi csapatok” – írta akkoriban a Tükör című hetilap.
A BEK sorsolását július 8-án Genfben tartották. A mezőny: Partizan Tirana (albán), Liverpool (angol), Rapid Wien (osztrák), Anderlecht (belga), Lokomotív Szófia (bolgár), Dukla Praha (csehszlovák), Odense (dán), Glentoran (északír), Lahden (finn), St. Etienne (francia), Panathinaikosz (görög), DWS Amsterdam (holland), Shamrock Rovers (ír), Crvena Zvezda (jugoszláv), Górnik Zabrze (lengyel), Aris (luxemburgi), Sliema Wanderers (máltai), Chemie Leipzig (NDK-beli), 1. FC Köln (NSZK-beli), Lyn Oslo (norvég), Internazionale és Bologna (olasz), Benfica (portugál), Dinamo Bucuresti (román), Glasgow Rangers (skót), FF Malmö (svéd), Real Madrid (spanyol), Chaux de Fonds (svájci), Fenerbahce (török).

Mindenki nagy izgalommal várta, hogy melyik csapat lesz az ETO ellenfele, végül az NDK-beli Chemie Leipziget kapta a csapat. Megoszlottak a vélemények az esélyeket illetően, mert a keletnémet labdarúgás sokat fejlődött abban az időben, az ETO pedig még nem rendelkezett európai kupatapasztalattal.
Kellemes légi út után érkezett meg a csapat Lipcsébe, első kupameccse helyszínére. A sajtó bőven foglalkozott a mérkőzéssel és a győriekkel, a Neue Fusball című lap például Palotai, Orbán, Tóth, Szaló képeivel jelent meg, egy másik újság pedig a címében ezt írta: „A Hidegkuti 11 Lipcsében”. A játékosokat különböző hasonlatokkal, jelzőkkel illették, így Máté, a gumiember, Palotai, az ész, Tóth, a macska, Korsós pedig a tehetség.

Különvonatokkal ötszáz győri érkezett Lipcsébe Nagy Béla Zsöle, a klub egykori neves játékosa, majd főszurkolója vezetésével, hozzájuk csatlakozott még a városban tanuló mintegy száz magyar egyetemista. Buzdításból így nem volt hiány, a lelátókon zúgott a „Hajrá, ETO!”.
Az öltözőben megilletődötten készülődött a csapat az első BEK-mérkőzésére. Hidegkuti Nándor így szólt a fiúkhoz:
– Én tizenöt éven át szerepeltem az NB I-ben, de a tizenöt év alatt csak egyszer játszottam a BEK-ben, pedig csapatom, az MTK háromszor is megnyerte a bajnokságot. A Győri ETO-val nektek az első siker után megadatott, hogy ilyen klasszikus díjért játsszatok. Ez nagy dolog, kevés játékos élhet át ilyen eseményt.
Telt ház, 50 ezer néző várta a pályára lépő csapatokat.
– Számos megtiszteltetésben volt részem az életben. Ezek közé sorolom azt is, hogy az ETO első kupameccse előtt csapatkapitányként én cserélhettem zászlót a lipcsei Walterral – mondta anno Palotai Károly.

A fehér mezes győrieken a pályán már nem látszott a megilletődöttség, rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést. Korsós és Orosz révén adódott gólhelyzetük, míg a lipcseiek Bauchspiess kapufájával ijesztgettek. Válaszként Szaló fejese szintén a lécről vágódott vissza. Veszélyesebben támadott az ETO, Günther kapusnak Morvai, majd Korsós eseténél is bravúrral kellett hárítani.

A 63. percben született meg a zöld-fehérek első európai kupagólja: Kiss indítását Keglovich fejjel játszotta Szalóhoz, majd a visszakapott labdát 10 méterről a kapu bal oldalába vágta. 1:0. Még fel sem ocsúdtak a hazaiak, megint mehettek a kezdőkörbe. Két perccel később ugyanis Morvay jó átadással szöktette Keglovichot és a szélső beadását Korsós a kifutó kapus mellett küldte a kapu közepébe. 2:0. 
Keglovich László: – Nagyon örülök, hogy én szereztem az ETO első nemzetközi kupagólját, a második előtt pedig gólpasszt adtam Korsósnak. A második félidőben fantasztikusan játszottunk. Biztos vezetésünk birtokában Hidegkuti Nándi beszólt a kispadról: „Fiúk, már a Füzi Gabi is játszik!”. Ez azt jelentette, hogy sokat passzoljunk, dugjuk el a labdát a németek elől. Így is történt és a házigazdák ezt egyre nehezebben viselték, egy ízben például a hazaiak nagy darab védője, Walter tiszta erőből nekem ugrott és ököllel gyomorba vágott.
A jó játék és a vezetés láttán hatalmas volt az öröm a magyarok között a lelátón (a televízió jóvoltából a készülékek előtt is), s egyre inkább elhalkult a „Hallali ho, hallali ho – Chemie siegt, so wie so” német rigmus. Azaz szertefoszlóban voltak a Chemie Leipzig győzelmi reményei.
Povázsay László sérülése miatt a kispadról nézte a társait: 
– Szívszorongva vártam a percek múlását, mert éreztem, ha az első félórát kibírjuk gól nélkül, nagy baj már nem lehet. Ha egy gól becsúszik, majd Győrben rúgunk kettőt – gondoltam. Túloznék, ha azt mondanám, hogy az első félidőbeli játék után győzelmet vártam, de szünet után megtáltosodtak a fiúk, s remek támadásokat vezettek.
A játékosok tökéletesen végrehajtották a taktikai utasításokat: iskolajátékot mutattak be és megérdemelten nyertek, győzelemmel mutatkoztak be Európának. 
Hidegkuti Nándor boldogan nyilatkozott a lefújás után: 
– A mutatott játék számomra biztató a jövő héten Győrött rendezendő visszavágó mérkőzésre.
Kiss Zoltán a csapat egyik legjobbja volt Lipcsében: 
– Nem reméltem győzelmet. Nem azért, mintha nem bíztam volna a csapatunkban, de egy kicsit megzavart a Leipzig-játékosok túlzott önbizalma. Mást sem hallottam, olvastam a kiérkezésünk után, mint hogy három-nullra legyőzik az ETO-t. Nem ismertek bennünket és nem is tartották sokra a csapatunkat. Ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy fokozott becsvággyal küzdöttünk.
A mérkőzés után kissé megváltozott a helyzet, Alfred Kunze, a lipcseiek edzője például így vélekedett a lapokban: 
– A győri csapat nagyszerűen játszott. Labdakezelésben felülmúlta a mieinket. Számomra érthetetlen, hogy kulcsjátékosaink ilyen gyenge teljesítményt nyújtottak. A Vasas ETO a már sokszor megcsodált igazi magyar labdarúgást játszotta.
Wolfgang Hempel, a német rádió sportriportere is dicsérte a magyarokat: 
– Nagyon tetszett a győri csapat játéka. Nagy sikert jósolok nekik a továbbiakban, de csak akkor, ha a lipcsei győzelem nem teszi őket elbizakodottá.
Az NDK-beli lapok – Deustches Sportecho, Die Neue Fusball, Leipziger Volksreitung – sem fukarkodtak a jelzőkkel, az energikus, átgondolt, tervszerű játéknak tulajdonították az ETO sikerét. Külön kiemelték Orosz, Orbán, Keglovich és Korsós játékát.

Máté János szavai jól jellemezték a németek tudását:
– Rohantak, gyorsak, kemények és nagyon lelkesek voltak. Az első félidő derekán például a két bokám közé szorult a labda. Egyszerre négyen rohantak rám és máris a gyepen találtam magam. De a játékukban, a kombinációjukban szerencsére nem volt elég finesz.
A Ferihegyi repülőtéren Lang János elnök vezetésével lelkendező klubvezetés várta a csapatot. 
– Határtalan örömet váltott ki Győrött a győzelmünk – nyilatkozta. – Nagyra értékeljük a sikert, de nem lehetünk elbizakodottak. A visszavágó iránt nagy az érdeklődés, már csak néhány száz jegy vár gazdára.

Palotai Károly: – Itthon megismétlődött a bajnokság megnyerésekor már tapasztalt fogadtatás: kitörő örömmel, őszinte lelkesedéssel ünnepelték a csapatot a szurkolók. A visszavágó ugyan még hátra volt, de mindenki tudta: ezt már csak mi tudjuk elrontani. Szerencsére Győrött is úgy játszottunk, ahogy a szurkolók megálmodták.

Palotai parádés fejesével már a 10. percben növelték a Lipcsében megszerzett előnyt, aztán a szünetig Keglovich még egy bombagóllal ragadtatta tapsra a nézőket. Az ugyancsak elemében lévő balszélső nagy nyugalommal helyezte a kapuba az ETO harmadik gólját is, majd nem sokkal később Takács lövése a felső lécről kivágódott és az érkező Orosz a hálóba fejelte a negyediket. Egyórányi játék után aztán az ETO egy kicsit visszavett a tempóból, lélegzethez jutottak a vendégek is. Már mindenki elkönyvelte a fölényes hazai győzelmet, amikor a találkozó utolsó öt percében kétszer megzörrent a  vagongyáriak hálója. A 4–2 ennek ellenére is fölényes győri sikert és továbbjutást jelentett.

Meccskönyvek
BEK 1964/65

1964. szeptember 2.
Chemie Leipzig–Győri Vasas ETO 0:2 (0:0)
Lipcse, 50.000 néző. V.: Budaj (lengyel).
Chemie Leipzig: Günther – Krause, Walter, Hermann – Slaby, Herzog – Lisiewicz, Bauchspiess, Scherbart, Richter, Behla. Edző: Alfred Kunze.
ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Szaló, Morvay, Orosz, Korsós, Keglovich. Edző: Hidegkuti Nándor.
Gólszerző: Keglovich, Korsós.

1964. szeptember 9.
Győri Vasas ETO–Chemie Leipzig 4:2 (2:0)
Győr, 18.000 néző. V.: Mihailescu (román).
ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Szaló, Takács, Orosz, Korsós, Keglovich. Edző: Hidegkuti Nándor.
Chemie Leipzig: Günther – Krause, Walter, Hermann – Herzog, Slaby – Walther, Sammarath, Scherbart, Lisiewicz, Behla. Edző: Alfred Kunze.
Gsz.: Keglovich (2), Palotai, Orosz, ill. Scherbart, Behla.