Mémek - Kollégánk véleménye arról, hogy Ádám Martin céltábla lett

Amikor ezeket a sorokat olvassák reggel, már tudni fogjuk, hogy a magyar válogatott mit játszott Skócia ellen az Európa-bajnokság utolsó csoportmeccsén. Ami bizonyos, hogy ez az Eb a skótok elleni mérkőzésig nem rólunk szólt, s ez még akkor is igaz, ha a meglepően erős házigazda német csapat ellen helyenként már egész jó focit játszottak Szoboszlaiék.

A magyar gólok helyett eddig sokkal inkább fókuszba kerültünk az Ádám Martinról készült mémekkel, amelyek másfél hét után is özönlenek a világhálóra. Első blikkre is rossznak, károsnak éreztem a szüntelen élcelődést a magyar csatár testalkatán. Nem csupán azért, mert olyan dolog miatt „vették elő” Ádám Martint, amiről nem tehet, de azért is, mert arról mélyen hallgatnak a mémek, hogy valójában mennyire gólerős játékos a magyar csatár. Azaz pont a teljesítményén léptek át nem túl elegánsan a mémgyárosok. Pedig ha az embereket valami alapján viszonylag korrekten meg lehet ítélni, az éppenséggel az, hogy mit tesznek le az asztalra.

A magyar játékost övező mémek bizonyos esetekben messze túllőnek a jó ízlés határán. Az egyik spanyol nyelvű TikTok-videóra például a következő feliratot illesztették a cseppet sem érzékeny készítők: „A zsírfóbia megérkezett az Európa-bajnokságra.” Amikor megláttam ezt a hírt, ismét eszembe jutott az a felettébb érdekes ellentmondás, hogy hiába a minél több „píszí”, azaz politikailag korrekt üzenet, kampány, valamiért mégis egyre több a gúnyolódó megjegyzés, verbális agresszió a mindennapokban.

Pedig az empátia fogalmát ismeri mindenki, azok is, akik napok óta Ádám Martin testalkatán röhögnek. Ha egyszer a saját családtagjukat, ne adj’ isten a gyereküket pécézi ki az internet népe a genetikájuk, fizimiskájuk miatt, akkor talán majd magukba néznek egyesek és elgondolkodnak a mostani olcsó poénkodáson.