Nem lehet műteni a tragikus sorsú volt tornászt - Élhetetlen lett a győri lakásuk

Címkék#tragikus #lebénult #Virág Zsolt #torna

Nemrég kiderült, nem lehet megműteni a napjai nagy részében ágyban fekvő, talajgyakorlata közben lebénult volt győri tornász, Virág Zsolt elmeszesedett csípőjét. Az egykori korosztályos válogatott, tragikus sorsú sportoló lábai szétállnak, emiatt most már élhetetlenné vált a negyedik emeleti lakás, ahol szüleivel, testvérével lakik.

Szeitz Tibor

Virág Zsolt testvérével. A lebénult egykori tornász igyekszik pozitívan élni.

Virág Zsolt tizenhét évvel ezelőtt, a makói diákolimpián talajgyakorlata közben szenvedett tragikus, végzetes sérülést. A rosszul kivitelezett ugrás végén, a talajra érkezve két nyakcsigolyája kificamodott, s azonnal lebénult. A volt válogatott tornász azóta kerekesszékben és ágyban fekve tölti mindennapjait. A ma már 34 esztendős fiatalember azonban feldolgozta, elfogadta, ami vele történt, s valami elképesztő pozitív szemlélettel igyekszik élni és családja, barátai segítségével szebbé tenni megváltozott életét.

Virág Zsoltot, a korábbi tehetséges, tragikus sorsú győri tornászt a jelenlegi lakásban már nem tudják szülei a kádba sem beemelni.

Azonban az állandó gyógytornák ellenére elkezdődött nála egy csontmeszesedési folyamat, s ez most már olyan stádiumba ért, hogy családja sem tudja az időközben rutinná vált segítséget számára megadni. Zsolt mindkét lába szét- áll, mert összecsontosodott a csípőcsontja.
„Szerettük volna megoldani ezt a problémát is, az volt a tervünk, hogy újra megműttetjük a fiunk lábát. Még 2010-ben volt az első operáció, akkor a jobb lába csípőrészéből a meszes csontosodás nagy részét el tudták távolítani, de a bal lábából sajnos nem, mert nagyon közel volt hozzá a fő verőér, de amit tudott, kivésett, lefaragott az orvos, aki azt mondta, hogy nagy az esélye, hogy ki fog újulni ez a csontosodás és durvábban. Tíz év elteltével sajnos ki is újult, s valóban durvábban, főleg a bal csípőben. A fiam lábai mereven beálltak – mesélte Zsolt édesanyja, Pál Stefánia. – Megbeszéltük, hogy még egyszer megpróbáljuk a műtétet, ami egy nagyon komoly beavatkozás, elvágják a combcsont fejrészét, csak nem tesznek oda csípőprotézist, mint egy járó embernek, hanem úgy, elvágva hagyják, körülötte a csontosodást meg kivésik. Megszűnne ez a lábmerevség és oda tenném a fiam lábát, ahová én akarom.”
Bár sokáig úgy volt, meglehet az operáció, a beavatkozást végül egyetlen orvos sem vállalta el.

„Győrben akik látták a CT-t, azt mondták, túl rizikós lenne a műtét. Egy nyíregyházi orvos fél évig hitegetett bennünket, végül ő sem vállalta az operációt. Már az amputáción is gondolkodtunk, de igazából az sem lenne megoldás. Pedig lassan már egy nadrágot nem tudunk ráadni, a fürdőkádba meg a fürdetőszékébe már nem tudjuk beemelni a nagyon szétálló lábai miatt. Már csak úgy tudjuk lefürdetni, hogy a tolószékével a kád szélére fektetjük háttal, székkel együtt.”

Megoldás lehet egy új lakás, netán ház, ami akadálymentes

„Csak önkormányzati, de nagyon szeretünk ebben a mostani lakásban élni. Hálásak vagyunk érte, de nem lehet úgy, annyira átalakítani, ahogy szükséges lenne. Falakat kéne áthelyezni. Sajnos már a liftbe sem egyszerű engem betolni – mondja ezt már Zsolt. – A szüleim szeretnék az egyre betegesebb nagymamámat is magunkhoz venni, s bár mi örülnénk egy földszinti négy-, netán ötszobás lakásnak is, nyilván az igazi egy családi ház lenne, kis udvarral valahol Győrben. Bármilyen megoldás érdekel bennünket, akár egy felújításra szoruló ház is. Anyu már sok embernek írt, de eddig nem jött válasz. Igazából az is hatalmas segítség lenne, ha kaphatnánk egy építésre alkalmas telket, amire, ha eladnánk, amink van, az igényünknek megfelelő házat tudnánk építtetni. Nem lenne jó ennek a lakásnak a rabjává válni.”