A Felvidéken igazi ünnep a DAC-meccs - Helyszíni riport a DAC-Slovan-ról

Pontosan két éve jártam először Dunaszerdahelyen, és barátságos vendéglátóim jóvoltából megismerkedhettem a város nevezetességeivel. Így járhattam be a 2019-ben felújított, angol mintára épült felvidéki fociszentély, a MOL Aréna minden szegletét az öltözőktől, a kápolnán keresztül a varázslatos küzdőtérig. Ott, a kora őszi délelőttön üresen ásítozó, patika tisztaságú stadionban fogadtam meg, hogy egyszer visszatérek ide egy DAC-Slovan rangadóra. Vasárnap sikerült.

Egyetlen tanulság lesz: a foci örök és határtalan

Négyen indultunk el Győrből kocsival a rangadóra. Mivel egyikünk se járt még DAC-Slovanon, volt bennünk egy egészséges drukk. A Felvidék Szívébe érve GPS helyett csak a sárga felsős gyalogosok mozgását kellett követnünk, és nemsokára újra megpillanthattam az Aréna impozáns formáit. Az utcai parkolással szerencsénk volt, gyorsan megközelítettük a bejáratot. Aztán nem is maradt egyéb dolgunk, mint egyik ámulatból a másikba esni…

Brazil szamba magyar himnusszal

Épp csak célba vettük a B1-es (a "B" kissé vészjóslóan hatott) szektort, hangos dobszó, valódi szamba ritmusa ütötte meg a fülünket. A stadion mellett három formás táncoslány tűnt fel, akiknek fejdísze jócskán több anyagból készült, mint ruházatuk. A hölgyek veszettül rázták, mögöttük a parádésan doboló ütős szekció vonult. A jelenséget hirtelen nehéz volt hová tenni, de kétségtelenül betalált. (A szünetben a büfék előtt egy rezesekből álló komplett utcazenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Az is üdítően hatott.)

Egy könnyű motozás, majd zsilipelés után hamar megtaláltuk a helyünket. Jegyünk a B-közép, azaz a keménymag szélére szólt, a hazai kapu mögé. (Ugye, megmondtam.) Az előttünk feszülő fekete háló kissé zavarta a kilátást, ám körülöttünk mindenki kedves, barátságos volt, szlovák és magyar szót egyaránt hallottunk. A nézőtér szinte teljesen megtelt, csakhamar durrantak a kék és sárga füstbombák, percekig nem láttunk semmit a pályából. Azután élőben felhangzott a Nélküled, majd jöhetett a magyar himnusz. (A „felvidéki Fradi” meccsein ez már így dukál.) Előttünk felkúszott egy transzparens, rajta DAC-szurkolók sziluettje, alul a felirat: „Bölcsőd az, s majdan sírod is”. Az egy szektornyi kékbe öltözött, gondosan elkerített Slovan-drukker is hangpróbát tartott, kevés sikerrel. Aztán sípjába fújt a bíró, és kezdődhetett a derbi.

A mi fiúnk is pályán

A DAC-Slovan összecsapást 74. alkalommal rendezték meg, az utóbbi időkben azonban nem sok babér termett a hazaiaknak. Talán majd most. A két magyar közül Vitális Milán ezúttal nem kapott lehetőséget, de Csinger Márk végig a pályán volt. A Slovan az első pár percben több ígéretes akciót vezetett, komolyabb helyzetekig is eljutott, ám a 11. percben mégis a friss szerzemény, Gouré talált be gyönyörű góllal. Óriási az öröm, mi tagadás, és is felpattanok a székemről, egyenesen a mellettem álló harmincas fickó ölelő karjaiba. Ő aztán gyakorta eltűnt a büfék irányába, így a második hazai gólról épphogy lemaradt. A pacsi persze így is járt. A félidő 2–0, megragadjuk az alkalmat, hogy egy másik perspektívából lássunk rá a gyönyörű gyepszőnyegre. Eljöttünk hát a hangos kapu mögül, és találtunk két príma helyet a kakasülőn. Eközben a keménymag két tagja papírurnával rendezett spontán gyűjtést a sorok között, többen is szívesen adakoztak néhány eurót. A futó fényreklámok között feltűnt egy hirdetés sulisoknak, miszerint a helyi Store-ban már kaphatók a legújabb DAC-os írószerek. A külső szemlélőnek az az érzése, hogy a helyi közönség és közösség egy összetartó, igazi nagy család. Nehéz lenne cáfolni.

Hazamennek a legények

A második félidő is a hazaiak szája íze szerint kezdődik, bő tíz perc után megszületik a harmadik DAC-találat. A Slovan három percen belül szépít, de ezzel sem tüzeli fel saját szurkolóit. A kékek szép csendben, rendezett sorokban a 70. perc és a hátsó kijárat tájékán elhagyják a stadiont. (Talán nem erre készültek.) Mindkét csapat többet is cserél, a DAC kissé kifutotta magát, alig-alig támad. Közben elérkezik a 88. perc, amikor a kedves B-közepünk kiadja a jelszót: „Álljatok fel!” Az egész stadion talpon (a Slovan szurkolók már úton), és vastapssal köszönti győztes csapatát. Az öt perc hosszabbítás gyorsan lepereg, aztán jöhet az újabb meglepetés: Ricchi e Poveri - Sarà perché ti amo-ja 1981-ből. Ennek a régi slágernek a refrénjét skandálja a tömeg... „Azért, mert szeretlek”.  

Nagy a boldogság, felhőtlen az ünnep, szurkoló, stáb és játékos összeborul. Már kinn járunk, amikor a hangosbemondó közli, hogy minden büfében féláron van a sör és az üdítő. A helyiek nyilván készültek erre, mert gyorsan sorokba tömörülnek. Már nem fordulunk vissza, irány az autó. A parkolóig még élvezhetjük Korda György harsogó Repterét, amitől kicsit meggyorsítjuk lépteinket. A kocsiban mind a négyen egyetértünk: jó meccs, óriási élmény volt. És hogy idehaza van-e hasonló? ...

A győztes rangadó (Vít’azné derby) jegyzőkönyve

FC DAC–Slovan Bratislava 3-1 (2-0)
Dunaszerdahely, MOL Aréna - 8866 néző.
Gólszerzők: Gouré (11.), Čermák (30.), Gavrics (57.), ill. Strelec (60.)
Játékvezető: Gemzický

DAC: Popovics–Pinto, Kaša, Csinger, Andzouana–Káčer (65. Herc), Dimun, Čermák (79. Gruszkowski)–Trusa (79. Niarkhosz), Gouré (65. Ramadan), Gavrics (88. Brunetti)
Slovan: Borjan–Pauschek (67. Blackman), Kasia, Bajric, Lovat–Kucka (67. Tolic), Kankaka, Szavvidisz (46. Marcelli)–Barszegjan (86. Sharani), Abubakari (46. Strelec), Csavrics