Interjú Korsós Györggyel – Az exválogatott győri labdarúgót a közelgő Eb-ről, Bajnokok Ligája-rekordjáról és kazinczys múltjáról is faggattuk

– Nehezen találtuk meg a beszélgetés időpontját: a napokban vizsgázott a Széchenyi-egyetemen, illetve ön is számon kérte a hallgatóit. Mit tanul és mit tanít a győri campuson?

– Rekreáció mesterszakos hallgató vagyok. Jól sikerült a héten tett vizsga; még egy évet kell abszolválnom. Érdekes szituáció, amikor negyven felett nappali tagozaton tanul az ember, de mindenképp szerettem volna felsőfokú végzettséget szerezni. Profi pályafutásom elején jártam főiskolára, ám a mérkőzések és az edzések miatt nem tudtam kellően összpontosítani a tanulásra.

Az edzői munka és a szakkommentátori feladataim mellett most úgy éreztem, van elég időm arra, hogy végre egyetemi oklevelet szerezzek. Motivált az is, hogy mindhárom gyermekem iskolás már, s lássák azt az apukájukon, hogy bármilyen életkorban gyarapítható a tudás. Óraadóként szintén dolgozom a Széchenyin, a tantárgyaim kötődnek a kutatásaimhoz és a mindennapi munkáimhoz.

Mentsvár volt a tanulás

– Kevés válogatott labdarúgó mondhatja el magáról, hogy hazánk egyik legjobb gimnáziumában, a győri Kazinczyban érettségizett. Mennyire volt nehéz a tanulást az élsporttal összeegyeztetni?

– Általános hetedikes és nyolcadikos koromban is súlyosan megsérültem, erősen kérdőjelesnek tűnt, hogy profi labdarúgóként pályára léphetek valaha. Ebben a helyzetben egyetlen mentsváram a tanulás volt, s fel is vettek a Kazinczyba. Legalább középfokú szinten akartam beszélni angolul és németül, erre a patinás győri iskolában remek lehetőségem adódott.

Az érettségi évében már az ETO felnőttkeretével készültem. Az időrendemben nehéz volt a tanulást és az edzéseket összehangolni. Sokat köszönhetek Németh Tibornak, a Kazinczy jelenlegi igazgatójának, aki az akkor még szinte ismeretlen egyéni tanrenddel támogatta a pályafutásomat, s azoknak a tanároknak, akik érettségi előtt – gyakran a szabadidejükben – külön foglalkoztak velem délutánonként.

Európa-bajnokság egykor és most

– A ’90-es évek végén küzdött az EB-részvételért a magyar válogatottban. Ehhez a korszak egyik leggyorsabb fociját játszó portugál válogatottal és két ősi riválisunkkal, a románokkal és a szlovákokkal kellett felvenni a kesztyűt. Mennyire volt reális elvárás attól a csapattól, hogy ott legyen a 2000-es kontinensviadalon?

– Többségünk a húszas évei elején járt, Illés Béla és Halmai Gábor mellett kevesen rendelkeztünk rutinnal. A tapasztalatot akarattal igyekeztünk kompenzálni, akadtak jó meccseink – tétmérkőzésen, világbajnoki selejtezőn 2–2-es döntetlent játszottunk az olaszokkal –, ám folyamatosan nem voltunk képesek hozni az eredményeket. Az említett EB-selejtezősorozaton is több volt bennünk. A Luis Figo vezette portugálok kiemelkedtek a csoportból, de a románok és a szlovákok ellen volt keresnivalónk. Hiába játszottunk velük szoros meccseket, megelőzni nem tudtuk a két gárdát.

– Egy hónap múlva ilyenkor már pattog a labda az Európa-bajnokságon. A „halálcsoportnak” nevezett négyesben a focitörténelem három nagyágyúja, Franciaország, Németország és Portugália vár ránk.

– Ez így van, bár ne feledjük, hogy Marco Rossi nem csupán kiváló közösséget, hanem nagybetűs csapatot is épített a srácokból. A jelenlegi válogatott játékosok fizikailag és taktikailag is állnak olyan szinten, hogy legyen elvi esélyük megállítani, de legalábbis lassítani az EB-címvédő portugálokat vagy a regnáló világbajnok franciákat. Nem szabad feltett kézzel a pályára mennünk. A magyar játékosoktól azt várom mentalitásban, hogy ide nekünk az oroszlánt is, miközben nyugodtan, higgadtan, élvezettel futballoznak. Izland legyőzésével óriási sikernek számít, hogy ott vagyunk az EB-mezőnyben. Eredménykényszer a portugál–német–francia trió ellen nincs a csapatunkon.

– Ahogy latolgatjuk az esélyeket, az az ember érzése – tűnjön bármennyire furcsának –, hogy a legtöbb borsot talán a négyszeres világbajnok, Németország orra alá törhetjük.

– Érdekes felvetés, s én is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a 2018-as foci-vb-n mutatott német betli után mire lesz képes az EB-n a Nationalelf. Azt tudjuk, hogy Joachim Löw 16–17 év után biztosan távozik a német kispadról, kérdés, hogy ilyen körülmények között a búcsúszimfóniáján mennyire lesz képes feltüzelni a játékosait.

Édes és keserű emlékek

– Mezőnyjátékosként a magyar labdarúgók közül ön játszott a legtöbb, huszonkét Bajnokok Ligája-mérkőzésen a Sturm Graz és a Rapid Wien színeiben. Ez a fegyvertény pályája csúcsa?

– A Bajnokok Ligája fontos prioritás volt a karrieremben, tudatosan szerződtem olyan csapatokba, ahol évről évre jó esély volt a BL-re. Szakkommentátorként is többször mondtam: klubszinten ez a labdarúgás elitje. Gulácsi Péter az idei szezonban döntötte meg a rekordomat, kapusként ő már több BL-meccsen lépett pályára. Annak örülnék a legjobban, ha minél több fiatal magyar játékos körözne le a BL-meccsek számában, hisz ez mutatná, hogy véglegesen újra felkerültünk a futballtérképre, sok kiváló játékos közül válogathat a magyar szövetségi kapitány.

– Az ETO esetében van hiányérzete? 1997-ben az első hét meccset megnyerték, őszi bajnokok lettek, aztán tavasszal a dobogóról is lecsúsztak.

– Sok lett volna abban a generációban. Volt a tapasztalt mag, a Békéscsabáról érkezett játékosokkal. Ők adták az alapot, már az öltözőben remek hangulatot teremtettek. Jó volt hozzájuk tartozni, miközben Fehér Mikivel, Lakos Palival, Stark Petivel, Ferenczi Pistával mi jelentettük a fiatalos lendületet, a győri szívet. Bicskei Berci bá’ és Reszeli Soós István párosa pedig remek szakmai hátteret biztosított a fejlődéshez. Kár, hogy nem sikerült a csapatot együtt tartani legalább egy-két idényre. Hozzáteszem, erre fikarcnyi akarat sem volt a klub részéről.

Hatékonyabb klubmodell

– A Magyar Televízióban a szakkommentátori feladatok hogyan találták meg?

– Az öt évvel ezelőtti EB-n, a magyar–osztrák összecsapás kapcsán a tévé munkatársai engem hívtak meg a felvezető műsorba, mint egykori osztrák légióst. Ekkor vetődött fel a szakkommentátori szerep, amelyre igent mondtam. Első évben magyar NB I-es, NB II-es mérkőzésekről mondtam el a véleményemet, aztán a következő szezonban már BL-találkozókról, majd a magyar válogatottról is.

– A megyei első osztályban szereplő Üstökös FC Bácsa edzője. Célja magasabb szinten is csapatokat felkészíteni?

– Soha se mondd, hogy soha, de a jelenlegi életemben nem akarom, hogy minden az edzősködésről szóljon. Szeretnék a családommal minél több időt tölteni, tanulok és tanítok a győri egyetemen. Annyi változás lesz a bácsai munkámban, hogy nyártól klubigazgatóként folytatom. Ebben a pozícióban szervezettebb és hatékonyabb klubmodell kialakítása és működtetése lesz az elsődleges feladatom, de kiemelt szerepet kap az utánpótlásunk egyéni képzésének felépítése is. A felnőttcsapat kispadján más ül majd helyettem.

Tudományos diákversenyen nyert különdíjat

Korsós György különleges sikernek örülhetett most tavasszal: az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) különdíjjal jutalmazták. Írásában a mindennapos testnevelésben részt vevő, valamint az amatőr és az elit akadémiai futballképzésben részesülő 14 éves fiúk fiziológiai jellemzőit vizsgálta.

„Ez másfajta megmérettetés volt, mint amikben eddig részt vettem. Egyrészt kíváncsiságból vágtam bele, másrészt tudatosan, mert nem kizárt, hogy később megcélzom a doktori iskolát, amihez jól jön az OTDK-s szereplés és a különdíj” – mondta dolgozatáról.