Hefter László – A parlament, a szegedi dóm és a mátyás-templom restaurálásai is őrzik a Pannonhalmán alkotó művész kézjegyét

– Most jelent meg az életéről, munkásságáról szóló könyv Keppel Márton művészettörténész tollából, aki így fogalmazott: „Az évek során üvegművesből üvegművésszé, iparművészből képzőművésszé, üvegfestőből restaurátorrá, tanárból galériavezetővé vált.” Milyen közegbe került itt Győrben? 

– Az Iparművészeti Főiskolán szereztem szilikátipari tervező diplomát 1975-ben, majd a következő évben pályázaton elnyerve egy műteremlakást Győrbe költöztünk. Akkoriban épült az egyetem, ifjúságiház- hálózat alakult, újjáalakult a szimfonikus zenekar, épült az új színház, majd 1978-ban megalakult a Győri Balett. Fellendült a város kulturális és művészeti élete. Működött egy művésztelep, ahova országos hírű művészek jöttek. Bemehettünk a város gyáraiba, és ott térplasztikákat, szobrokat, különböző művészeti alkotásokat készíthettünk. Feladat volt az is, hogy beszélgessünk az emberekkel, kiállításokat rendezzünk, meghívjuk őket a műhelyünkbe, folytassunk valamilyen közösségi művészi tevékenységet. Ez nagyon fontos volt ebben az időszakban, és eltartott a nyolcvanas évek elejéig, akkor egy kicsit hullámzott, majd folyamatosan ellaposodott. A kilencvenes években már a művészek nagyrészt saját alkotói ambíciójukkal foglalkoztak. Ettől függetlenül a művésztelep megmaradt és mai is működik. 

– Milyen területeken dolgozott? 

– Bár üvegszakon végeztem, de Győrben a művésztelephez kapcsolódóan inkább fémművességgel foglalkoztam. Először térplasztikákat készítettem, több köztéri szobrom is van Győrben. Az első komoly üveges munkám a Magyar Tudományos Akadémia győri székházánál a színes üveg ajtóbetétek rendbehozása volt. A nyolcvanas évek közepére tértem át teljesen az eredeti szakmámra, az üvegművészetre. Készítek üvegplasztikákat, üvegképeket. A nyolcvanas években kaptam megbízásokat restaurálásra is. Ezt már magam tanultam a szakirodalomból és az üvegműves műhelyek látogatása során lestem el a fogásokat. Folyamatosan kaptam restaurálási munkákat először itt, a megyében, majd az egész országban. Dolgoztam a szegedi Dómban, a Mátyás-templomban, a Magyar Nemzeti Bankban, aztán az Országházban is eltöltöttem öt évet. A restaurálás olyan tevékenység, ahol azonosulási pontokat kell találni a régi mesterekkel. Úgy kell megélni, mintha ott lennénk a műhelyében és a mester figyelne minket, mi meg örülünk a mester nagylelkűségének, hogy átadja nekünk a tudását. 

1993-től 2002-ig a Pannonhalmi Főapátságban dolgoztam a régi üvegablakok restau- rálásán. Elvarázsolt, hogy ez egy vallási, kulturális, művészeti központ, a világörökség része. Megismerve ezt a természeti és vallási környezetet, a közelében megvásároltunk egy parasztházat és a mellette levő földterületet. Feleségemmel volt egy álmunk, hogy legyen itt egy művészeti állomás, ahol mindenki kap „a lelkébe egy pecsétet” a művészetről. 2007 óta működik az üveggalériánk, stúdiónk, ami a kortárs üvegművészet kiállítóhelye és folyamatos bemutatkozási fóruma lett. 

– Tudását szívesen adja át, művészek sorát indította el pályáján. 

– Amikor Győrbe jöttem, alapítottam egy képző- és iparművészeti szakkört, valójában egy szabad iskolát, amit 2018-ban adtam át egy tanítványomnak. 1994-ben pedig sikerült a Kovács Margit iparművészeti iskolában egy üvegszakot alapítani, ahol 15 évig tanítottam a mesterségre a diákokat, közülük is többen lettek művészek. 
Megfogadtam a régi művészek tanácsát: legyünk nagylelkűek a tudásunk átadásában. A tanítványaimnak is elmondom. A művészethez három dolog kell: kíváncsiság, szorgalom és a kételkedés bátorsága. Sosem kell mindent elhinni, hanem hallgatni kell a belső késztetéseinkre és hangjainkra, saját hitünkre. A legfőbb mérce persze a jó Isten, hiszen az egész művészet az ember szeretetéről és Isten dicsőségéről szól. 

– Vannak még új tervei? 

– Nem érzem azt, hogy hány éves vagyok. Mindig az a mondás jut eszembe: ha valamit befejeztél, fáradozz ismét! A tanítványaimat is arra tanítom, hogy mindig vannak új kihívások, új belső késztetések, s ezek nem kortól függenek. Ma is merek még előre gondolkodni, azzal foglalkozni, amit a mai kor felvet. Az a dolgom, hogy amiben hiszek, azt csináljam.