Akkor lőhet a vadász, ha tudja, mire céloz

Orbán Henrik azt mondta, több faj mozgását követik jeladókkal, a leggyakrabban ragadozó madarakét, de létezik hasonló kutatás gímszarvasra, mezei nyúlra, aranysakálra és erdei szalonkára is. 

– Az eset elítélendő, ez nem kérdés. A szabályokat mindenkinek be kell tartania. A történtek súlyosságát, az okozott kár mértékét a hatóságok megállapítják, ez alapján pénzbírság és az engedélyek bevonása várható – fogalmazott a Kisalföld kérdésére.

A titkár beszélt lapunknak a farkasok európai helyzetéről. Mint mondta, vadászható faj, többek között Romániában, Bulgáriában és Szerbiában. Szabályozzák az állományát Finnországban, Svédországban és Norvégiában. Utóbbi helyen tavaly csupán három szaporodóképes pár fenntarthatóságát jelölték ki célul. Orbán Henrik felidézte dr. Szemethy László, a PTE munkatársának egyik előadását, amelyben kitért arra, hogy a nagyragadozók nem az élővilágot, hanem a civilizációt fenyegetik, és hogy már rég fel kellett volna készülnünk azokra a konfliktusokra, amelyek például a gazdák és a ragadozók között jelentkezhetnek. 

– Volt néhány nemzet, amelyik először kedvezően fogadta az állomány növekedését, aztán később megjelentek a gondok. Több esetben a szakmai kérdések politikai felhangot kaptak. A század elején még nem volt ritka a farkastámadás, de gondoljunk csak az olaszországi medvetelepítésre, a medvetámadásokra, a halálesetekre és a közelben élőkre gyakorolt hatásaira – hívta fel a figyelmet a kamarai titkár hangsúlyozva: több védett faj van vármegyénkben is, például a hód, vagy a ragadozók közül a vadmacska, a hermelin, a menyét és a vidra. 

Védett, de ritkítható 

– A hód státusza hasonló a farkaséhoz, nemrég telepítették vissza őket, de háromszázhatvan példányra mégis van elejtési lehetőségük a vadászoknak, mert túl sok van belőlük. Nem tudok arról, hogy lenne farkas Győr-Moson-Sopronban. A jeladó, ami egy nyakörv, nem segít a felismerésben a vadászoknak, inkább megtévesztő. Természetesen ez jogi értelemben nem kifogás – fogalmazott. Hozzátette: – A farkas északról délre terjeszkedik, hazánkban jelenleg nincs állománykezelési terv rá vonatkozóan. Nincs szabályozva, mekkora területen és hány példány jelenléte elviselhető vagy kívánatos. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy ez mind az állattartást, mind a vadgazdálkodást nehéz helyzetbe hozná. Meglátásom szerint mielőbb szükségszerű egy hosszú távú tervezés, szabályozás szakmai és nem politikai elvek mentén. 

A vadásztörvény pontos iránymutatást ad

Hengszter Gábor vadász a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényt idézte: vadászlőfegyverrel és vadászíjjal lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte, és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét. 

– Ez pontosan leírja, hogyan kell a vadászoknak eljárni, mielőtt lőnek. Belenézünk a távcsőbe és bírálunk. Az erre való képesség minden vadász számára kötelező, a vadászvizsga-tananyagban szerepel minden nálunk előforduló vadászható faj, és a védett állatok közül is rengeteg – fogalmazott Hengszter Gábor és hozzátette: 

– A jeladó minden esetben feltűnő színű és méretű. Nem véletlenül. Dagonyázó vaddisznó, gímszarvas esetében előfordulhat, hogy koszolódik a nyakörv, de hogy ne lehessen észrevenni, azt nem tartom valószínűnek. Azonban ha ilyen állat tartózkodik a területen, arról a vadászatra jogosultat értesítenie kellene a jeladót kihelyező intézménynek, felhívni a figyelmet, hogy ne ejtsék el, vagy hogy ki kellene lőni az állatot. Attól függetlenül, hogy az védett vagy sem, hisz ez a jeladót elhelyező kutatóintézet érdeke vadászható vadfaj esetében is.