Balesetmentes kilométer-milliomos - a pázmándfalui férfi rászoruló családok fogyatékos gyermekeit fuvarozza nap mint nap

• Kóródi Lajos rászoruló családok fogyatékos gyermekeit fuvarozza a Máltai Szeretetszolgálat kötelékében.

– A segítő szándék mindig is megvolt önben?

– Tősgyökeres pázmándfalui család első gyermekeként születtem. Az 1200 lelkes községben nőttem föl, már nagyszüleim is itt éltek, de az 1700-as évekig visszavezethető a családfánk. Fiatalon a környékbeli gyerekekkel játszottam, a foci volt a nagy szerelem. Próbálkoztam a kajak-kenu sportággal is, de végül maradt a labdajáték 28 éven át különböző osztályokban. Sosem számított, hogy ki gazdagabb vagy szegényebb. Ahogyan édesapám is gyakran segített asztalosként a falubelieknek, látva a jó példát én sem voltam rest segíteni abban, amiben csak tudtam, hogy egy kicsit könnyebb legyen annak, akinek nehéz. 

– Mi volt az első sofőrmunkája?

– Vasútgépészi végzettséget szereztem Győrben 1975-ben jeles érettségivel, a Bercsényiben. Készültem a továbbtanulásra, de édesanyám halála okán munkába kellett állnom. Mozdonyvezető lettem a győri vasútnál, ahol közel tíz évig maradtam. Vezettem villanyt és dízelt, személy- és tehervonatot is, volt, hogy egy nap 12–18 órát. Nagyrészt a Hegyeshalom–Győr–Budapest vonalon. 1986-ban vállalkozó lettem, ami akkoriban nagy ritkaságnak számított, fuvarozással kezdtem el foglalkozni. A kínálkozó lehetőséget megragadva zöldség-gyümölcs felvásárlásba kezdtem. Pázmándfalun és környékén a termelőktől szereztem be az idényzöldségeket és -gyümölcsöket tavasztól őszig. Később ezeket a győri hűtőházba szállítottam, ahonnan vitték tovább exportra. Télen pedig szárazvirágokat szállítottam. Később teherautókkal, kamio­nokkal bővítettük a vállalkozást. Egy idő után beszűkült a kereslet, és áttértem a nemzetközi kamio­nozásra, elkezdtem járni Európát. Főleg járműalkatrészt, de virágot és kegyeleti gyertyát is szállítottam. Madridban szerettem a legjobban autózni, de összességében is kedveltem ezt a csavargó életet, mert rengeteg helyen jártam.

– Kamionsofőrből hogy lett végül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sofőrje? 

– Amióta megszereztem a jogosítványt, csak sofőrködtem. Vezettem IFA-t, kamiont, buszt, vonatot. Ez volt az életem. 2016-ban üresedett meg a Máltai Szeretetszolgálatnál egy sofőrállás. Ekkor töltöttem be a hatvanat, úgy éreztem, talán még nem késő, hogy folytassam. Becslésem szerint – a mozdonyvezetést és a kamionozást is beleszámítva – több mint ötmillió kilométert tettem már meg személyi sérüléssel járó baleset nélkül. Ebbe belegondolva úgy döntöttem, hogy elvállalom a minden eddiginél törékenyebb és értékesebb „rakományt”, a rászoruló családok fogyatékos gyermekeinek fuvarozását. Az első munkanapomon egy kis plüssjátékot vittem minden velem utazó gyereknek. Van, amelyikük még ma is azzal alszik.

– Hogyan telik most egy napja?

– Reggel ötkor kelek, hatkor indulok Sikátorra az első gyerkőcért. Aztán következnek Veszprémvarsány, Bakonypéterd, Pannonhalma, Pázmándfalu és Győrság megállók. Miután mindenkit elhoztam otthonról, Győr felé vesszük az irányt, hogy időben beérjenek a különböző gyógy­pedagógiai intézményekbe és a máltai napközi otthonba a gyerekek. Az iskola után is én megyek értük, és ugyanazt a reggeli kört tesszük meg. Háztól házig viszem őket minden hétköznap. Van köztük kerekesszékes, autista, értelmi fogyatékos, mozgássérült fiatal is, illetve egy ukrán menekült kislány.

– Mivel ütik el a hosszú, akár másfél órás utazást?

– Mivel messziről hordom őket, mindig jut időm a beszélgetésre, amit nagyon szeretnek. Sok történetem van, amiket érdeklődve hallgatnak, de akad, hogy ők mesélnek. Nagyon szeretik a zenét, ezért egy külön lemezem is van már, amit le szoktam nekik játszani. Előfordul, hogy együtt éneklünk, ami azért is nagy szó, mert hárman közülük nem nagyon beszélnek. Viszont ha olyan zeneszám szól a rádióban, amit sokszor hallgatunk, akkor ők is dalra fakadnak. Közben tapsolnak, és remek a hangulat. Az egyik nagy kedvencük például az „A füredi Anna-bálon...”. Imádom őket, egytől egyig rengeteg szeretnivaló van bennük. Amikor velük lehetek, ünnepnap számomra. Szeretem a munkámat, felszabadultan, jókedvvel jövök mindennap dolgozni.

– Milyen önkéntes munkákat végzett, végez a mai napig? 

– A 2015-ös menekültválság idején a hegyeshalmi határ­átkelőhöz siettem segíteni, a helyismeretem jó szolgálatot tett. Pakoltam, italt-ételt osztottam. Emellett sokszoros véradó vagyok, támogattam a Vöröskereszt rendezvényeit önkéntes munkával, de volt olyan is, hogy tűzifát adományoztam a rászorulóknak. Vallásos emberként számos egyház kötelékében önkénteskedtem, főként fuvarozás terén támogattam a programokat, de segítettem a kétkezi munkában is. Mindez ma sem változott, ha időm engedi, továbbra is segítem a nehéz sorban élőket, és azokat, akik rászorulnak.

Névjegy

Kóródi Lajos mozdonyvezetőként kezdte, majd vállalkozóként évtizedekig fuvarozással foglalkozott. Az önkéntes munkák után lett a Máltai Szeretetszolgálat Győr–Pannonhalma Járási Támogató Szolgálatának gépkocsivezetője. Két gyermeke született, ma is Pázmándfalun él háromszoros nagypapaként. 32 éve a helyi református közösség egyik presbitere. Szabad­idejében szőlészettel, borászattal foglalkozik.