Gyerekkori álmait váltotta valóra az écsi Szalai János autószerelő mester - fotók

Zsigeri választás 

– Hogyan választotta az autósze­relő-szakmát? 

– Kis koromban rengeteget olvastam. Imádtam minden tantárgyat, különösen a történelmet, az irodalmat, szerettem tornázni, de mégis a műszaki érdeklődés került előtérbe. Amikor a tanító néni megkérdezte, mi akarok lenni, gondolkodás nélkül válaszoltam: autószerelő. Nem tudom, honnan jött az ötlet, mert szüleimtől semmiféle autós indíttatást nem kaptam. Se jogosítványuk, se autójuk nem volt. Szüleimtől becsületet és szorgalmat örököltem. A Bercsényi-középiskolában szereztem érettségit és autószerelő-szakmát 1986-ban, és egy év múlva saját műhelyt nyitottam Écsen. Később, munka mellett elvégeztem a technikusminősítőt is. Jó tanuló voltam, szerettem volna továbbtanulni, de anyagiak hiányában nem volt lehetőségem rá. 

Dinasztiát alapított 

– Milyen hozzáállással végezte a munkáját? 

– Kicsit viccesen így fogalmaztam meg az ars poeticámat: mi, mesteremberek, azok a szolgáltatók vagyunk, akik a mai világban is emberek próbálunk maradni fejőgép helyett, s az ügyfeleinkben is elsősorban az embert nézzük, nem a fejőstehenet. Ez a szlogen segített abban, hogy baráti viszonyt tudtam kialakítani az ügyfelekkel. Nincs semmiféle reklámkampányunk, tisztán az emberi kapcsolatokra épül a vállalkozásunk. Igaz, hogy így lassabb és küzdelmesebb, de sokkal biztosabb. 

Mindig is a családi vállalkozás híve voltam. Az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy ez megvalósult. Az nem volt kérdés, hogy a fiam ezt a mesterséget választja, mert kis korától a műhelyben nőtt fel. A fiam nálam tanult és velem is dolgozott, de hozzám hasonlóan határozott egyéniség és önálló szeretett volna lenni minél előbb. A generációváltás előbb megtörtént, mint ahogy én gondoltam. A klasszikus autójavító munkát már ő végzi az autószerelő műhelyünkben, a párom az autókölcsönzőnket működteti örömmel. Én már főként a használtautó-kereskedéssel, autókölcsönzéssel, autószállítással és alkatrész­üzlettel foglalkozom, két ember munkaidejét kidolgozom. Nagyon jó barátaim autóit és a kölcsönzött kocsik javítását, szervizelését vállalom már csak. Az a véleményem, hogy a vállalkozóknak több lábon kell állniuk. Ez biztosította, hogy talpon tudunk maradni ebben a nehéz gazdasági helyzetben is. 

Közösségi ember 

– A munka mellett szívesen vesz részt civil szervezetek munkájában, sőt, alakulásukat is kezdeményezi. Mi mindennel foglalkozik? 

– Jó húsz évvel ezelőtt autóversenyzéssel is próbálkoztam. Écsen van a Rábaring, ezért arra gondoltam, jó lenne versenyeket rendezni. 1996-ban létrehoztam egy sportegyesületet, öt évig rendeztem autóversenyeket. Nagyon jó közösség alakult ki. A rallycrosst és a rallyt ötvöztem, kitaláltam egy rallycross derbyt. Nagyon szerették a versenyzők, mert olcsón lehetett versenyautót előállítani, a nézők pedig imádták, mert izgalmas párharcokat láttak. Ebből az időszakból arra vagyok büszke, hogy a pályán versenyeztünk egymással, de barátként szereltük egymás autóját a depóban. Nagyon jó baráti közösség alakult ki. Tagja vagyok az écsi lövészklubnak. Lovas polgárőrként is tevékenykedtem, most sajnos egészségügyi okokból nem tudok lóra ülni. Nem mellékesen egy baráti társaság tagja is vagyok: megálmodtuk az écsi Trianon-emlékművet, és két évvel ezelőtt, a 100 éves évfordulóra saját költségen megcsináltattuk. Szeretem a mozgalmas életet, nem tervezem a leállást, sőt, rengeteg tervem van. Szeretnék a régi autóimból és szerszámaimból egy retró műhelyt, kocsimúzeumfélét összehozni. Birtokomban van egy écsi bognármester műhelyének berendezése is. Ezeket a kocsikészítő szerszámokat, sőt ökrös szekeret is szeretnék kiállítani. Egyre többen kérik a bérautót sofőrrel, ezt is szívesen csinálom. Szerencsére nekem mindenhez van kedvem. De foglalkoztat a történelem és az irodalom is. Szeretem versbe szedni a gondolataimat, de prózát is szívesen írok. Gyűjtöm a település öregjeinek történeteit az utókornak.