Németh Alajos nyugalmazott tanár: egy magángyűjtemény a közösségért

Különleges kiállításnak ad otthont a Mosonvármegyei Múzeum április 10-ig. Martinschich Balázs történész- muzeológus állította össze a tárlatot, melynek építésében a Hansági Múzeum alkalmazottjai mellett nagy részt vállalt Németh Alajos, aki magángyűjteményének értékes tárgyait ajánlotta fel. Kelemen Csaba Tamás és Ujvári-Hencsei Tamás magángyűjtők korabeli viseletek felajánlásával járultak hozzá a kiállítás anyagának gazdagításához. 

Németh Alajos magángyűjtő kincseit nem először láthatják a történelem iránt érdeklődő látogatók. A nyugalmazott tanár, kollégiumvezető nevéhez számos kiállítás szervezése köthető, illetve gazdag gyűjteményéből sokszor ajánlott fel tárgyakat különféle tárlatokhoz, így a mosonmagyaróvári és a csornai múzeum számára is. De hogyan is indult ez a gyűjtőszenvedély, és mi táplálja azt közel hat évtizede? Megkérdeztük. 

Gyűjtőszenvedély 

– Mosonmagyaróváron és környékén talán kevesen büszkélkedhetnek olyan gazdag helytörténeti gyűjteménnyel, mint az öné. Mi volt az első tárgy, amivel kezdődött ez a máig töretlen szenvedély? 

– Gyerekkorom óta, immár hatvan éve tart ez a gyűjtési láz nálam. Tizenkét éves koromban az óvári várnál kimarkoltak egy kör alakú bástyarészt. Ott találtam meg egy kovás puska zárszerkezetét, ami a tizenhetedik századból származhatott. Akkoriban nem sokan foglalkoztak régiségekkel. Magam jártam a MÉH-telepeket, ahol mindig valami érdekességre, egy régi dokumentumra vagy egyéb kincsre bukkantam. Eleinte a fegyverek érdekeltek. Nálunk a gyűjtés szinte családi tradíció volt. Már a dédszüleim is minden dokumentumot, ereklyét megőriztek, ahogy apai nagyapám is, aztán édesapámat mint egykori nyomdászt különösen foglalkoztatták a nyomdatörténet mellett a könyvek. Anyai ágon Steindl család leszármazottai vagyunk, akik már az 1400-as években itt éltek. Különleges ajándékot adott át egyszer a nagynéném, egy hatalmas ládát, melyben az egyik ősöm, Steindl százados, Kossuth egykori futára tárgyait találtam meg. A ládában lapult a díszszablyája, az egyenruhája, a pisztolya, továbbá a levelei és az iratai is. De megtaláltam egy Kossuth-ezüsthúszasokból forrasztott brosst is, melyet a családtagjaim viseltek hajdanán, meg egy korabeli kokárdát. A szablyán és pisztolyon kívül minden a múzeumba került. Általános és középiskolásként különösen érdekelt a történelem, de végül mégis műszaki tanár lettem, illetve kollégiumvezető, a gyűjtés pedig hobbi maradt mindvégig. 

Másoknak is megmutatni 

– Ez a hobbi azonban nem öncélú, hiszen szívesen mutatja meg a nagyközönségnek különleges kincseit, ahogy most tette a XX. századi traumák kiállítás kapcsán is. 

– Ezt mindig is fontosnak tartottam, hogy ne csak otthon őrizgessem ezeket a tárgyakat, dokumentumokat. Tanári pályám során is szem előtt tartottam, hogy az ifjabb generációknak átadjuk a múlt szeleteit. A most nyílt kiállítást is ajánlom a történelemtanárok figyelmébe: általános és középiskolai csoportok számára egyaránt javaslom, hogy itt töltsenek el egy rendhagyó órát, hiszen a tárlat segít megértetni a múlt századból sok olyan eseményt, amiről keveset tudnak a fiatalok, és itt nemcsak Trianonra, a Rongyos Gárdára vagy a kitelepítésekre gondolok, hanem az ’56-os sortűzre vagy éppen a ’89-es határnyitásra is. A kiállításon látható tárgyaim egy részét már átadtam a Hansági Múzeumnak, a további részét a tárlat lezárulta után szeretném átadni. Úgy érzem, hogy most jó kezekbe kerül az anyag, Martinschich Balázs történész különös odafigyeléssel közelíti meg az átvett dokumentumokat, kutatja őket, további kiállítások ötlete is felmerült. 

Személyes kötődés 

– Kérném, kicsit kalauzoljon a tárlaton. Mi az, amit az ön gyűjtőmunkájának köszönhetünk és itt láthatjuk? 

– Az első világháborús dioráma valamennyi eleme a gyűjteményemből való. Egy barátomtól kaptam a tárgyakat, melyek a Kárpátokból kerültek elő, egy harctérről. A Rongyos Gárdára fegyverekkel, pisztolyokkal emlékezünk, Tria­nonra zászlóval, térképekkel, kiáltvánnyal. Az ágfalvi csatából Harka környékéről fegyvermaradványok is megmaradtak. Érdekesség, hogy ott egy csontvázat is találtak fakitermeléskor, első világháborús sisakkal, melyet jeleztem a hadisírgondozók felé is, és melyet szeretném, ha feltárnának. 1939-ben lengyel menekültek érkeztek térségünkbe, a nagyanyám egyik nagy patronálójuk volt. Egy mintegy harminc fotóból álló albumot adtam át a múzeumnak e témában. Az 1956-os események dokumentálása is különösen fontos számomra. A kiállításon látható a gyűjteményemből a mosonmagyaróvári nemzetőrség egy tagjának karszalagja, egy Kossuth-címeres kitűző, melyet édesapám sokáig rejtegetett. Reisinger Attila hegyeshalmi írótól kaptam az 1956-os mosonmagyaróvári sortűzhöz köthető lövedékeket, és különlegesség még a katonai elsősegélynyújtó készlet is, mellyel a sebesülteket látták el. Szintén közel áll hozzám a ’89-es határnyitás témája is, melyben magam is részt vettem.

XX. századi traumákról a Hansági Múzeumban 

Február 2-án nyílt meg a Hansági Múzeum legújabb magyar és német nyelvű kiállítása a Mosonvármegyei Múzeum épületében. A tárlat során végigjárhatjuk a XX. század harctereit és forradalmi eseményeit, amelyek Magyarország történelmét nagymértékben befolyásolták és népeinek sorsát meghatározták. A kiállítás képet ad az I. világháború következményeiről, a hazánk sorsát kritikus pillanatban befolyásoló forradalmi eseményekről és a magyarság egészét érintő trianoni békediktátumról. Továbbhaladva a korban megismerhetjük a lengyel nép 1939-es tragédiá­ját, amelyet követtek a II. világháború zsidóüldözései és végül a német nemzetiségűek elűzetése. Képet kapunk Magyarország 1947-ben bekövetkezett újabb területvesztéséről. Látványos elemek felvonultatásával megelevenedik előttünk a vasfüggöny, és személyes beszámolók alapján ismerhetjük meg két kortárs lelkiállapotát, akik átszöktek a szögesdrót akadályon 1955-ben. Követve hazánk történelmének fonalát, az 1956-os forradalom és szabadságharc mosonmagyaróvári eseményeivel ismerkedhetünk meg és a több százezer menekült magyar közül egy rajkai család személyes történetén keresztül megláthatjuk, milyen nehéz volt meghozni a döntést, hogy elhagyják szülőföldjüket. A kiállítás zárásaként megismerkedhetünk az 1989-es határnyitások eseményeivel, amelyek végül a vasfüggöny leomlásához vezettek. 

A kiállítás tematikája elsősorban az egykori Moson vármegyére és annak utódterületeire koncentrál, szorosan követve hazánk történelmének múlt századi eseményeit. A Hansági Múzeum új kiállítása nyitvatartási időben április 10-ig tekinthető meg.