Emléktábla a zsidó áldozatok tiszteletére Sopronban – fotó

A soproni és a környező települések zsidóságát 1944. július 5-én, a Déli-pályaudvaron zsúfolták tehervagonokba és indították el a szerelvényt Auschwitz felé.

Büchler András, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke emlékező beszédét azzal kezdte, hogy nehéz bármit is mondani arról, amiről valójában csak az áldozatok tudnának mesélni. Azok, akik büszke magyar állampolgárokból egyszer csak rettegő, megbélyegzett emberekké váltak. – Soha többé nem hagyhatjuk, hogy bárkit is kisemmizzenek! A soha többéhez egyetlen dolog kell: nem maradhatunk közömbösek, mert a közöny az embertelenség kapuja – emlékeztetett a hitközség elnöke. A mi feladatunk megadni a tisztességet azoknak, akik már nem lehetnek közöttünk.

Barcza Attila, Sopron és térsége országgyűlési képviselője emlékeztetett, hogy zsidó honfitársaink mindig is hű polgárai voltak a városnak. – Ennek ellenére 1944-ben javaiktól megfosztották, gettóba zárták, majd megsemmisítő táborba vitték őket. Csendőrkülönítmény zörgette fel hajnalban a családokat, csak annyit vihettek magukkal, ami a kezükben elfért. Annak reményében emlékezzünk rájuk, hogy a világban soha többé nem fordul elő hasonló borzalom – zárta a képviselő.

- Sopron zsidó polgárai száz éve Magyarország mellett tették le a voksukat – mondta Farkas Ciprián polgármester, és nyomatékosította, hogy mennyire fontos a múlt feltárása és az emlékek ápolása. A gyászszertartást Radnóti Zoltán főrabbi és Dési Tamás kántor vezette. A főrabbi a ravatalozó falára mutatva így szólt: „Ezen az emléktáblán nem csak a neveket látom, hanem érzem azoknak a komplett családoknak a hiányát, akiket elhurcoltak innen.” Végezetül örömét fejezte ki, hogy széleskörű összefogás eredményeként megújult az igen romos állapotban zsidó temető ravatalozója, sikerült megmenteni számos síremléket és elkészülhetett az emléktábla.