„Mindegyikük anyunak hívott” – Börcsi és győri nevelőszülő mesél az embert próbáló feladat szépségeiről, nehézségeiről

Huszonhárom gyereket fogadtak otthonukba

Meszlényi Antalné Marika a férjével közösen kereken húsz éve fogad gyerekeket börcsi otthonukba. A házaspár két évtized alatt huszonhárom gyereket indított útjára az életben.

Találkozás Koncz Zsuzsával

„Az első fiú Márió volt. Az ő történetét az országos média kapta fel, a Forró nyomon című műsor vállalta, hogy nevelőszülőket talál neki. Márió tizenhat éves volt akkor, soproni gyökerekkel rendelkezett és egy győri pszichiáter foglalkozott vele. Amikor láttuk a tévében, a három lányom közül a legnagyobbik vetette fel, hogy fogadjuk be. Így kezdődött a nevelőszülői pályafutásunk. Márió másfél évig élt velünk, tartjuk vele a kapcsolatot” – kezdte a börcsi asszony.

„Nem sokkal később Isti került hozzánk, aki alig tudott olvasni. Ma könyvesboltban dolgozik, imádja a köteteket. Az Írószövetség őt bízta meg, hogy gondozza a tihanyi nyaralójuk 30 ezres könyvállományát gondozza. Isti 11 évig élt velünk, a mai napig visszajár hozzánk, mi is látogatjuk. Isti kedvelte Koncz Zsuzsa dalait, több levelet írt az énekesnek, aki válaszolt is ezekre. Így személyesen is találkozhattunk Koncz Zsuzsával” – folytatta Marika, aki jelenleg három gyereket nevel.

Elfogadás

„Amikor a gyerekek elbúcsúznak tőlünk, abba kicsit mindig belehaltunk. Hiába tudjuk, hogy sínen van az életük, hónapig gyászoljuk őket a férjemmel. Egyetlen gyerkőcöt leszámítva, mindegyikük Anyunak hívott” – hallottuk a börcsi asszonytól, aki 2008 óta tagja annak a munkacsoportnak, amelynek feladata, hogy javaslatokkal segítse a nevelt gyerekek életkörülményeit, lehetőségeit.

„A legfontosabb, hogy nem szabad az elképzeléseinket a gyerekekre erőltetni. El kell őket fogadni azzal a csomaggal, azokkal a képességekkel, amelyekkel érkeznek. A férjemmel arra tanítottuk őket, hogy bajban ismerszik meg az ember, a hullámverések jó esetben erősítik a családi közösségét. A nevelt gyerekeink tudják: bármikor számíthatnak ránk” – búcsúzott Meszlényi Antalné Marika, aki az elkövetkező öt évben, a nyugdíjig mindenképp segítené a hozzájuk kerülő fiatalokat.

Szemük előtt lebeg a jó példa

A győri Konczné Jobbágy Eszter a férjével öt saját gyereket nevelt fel, már unokájuk is van, 2013-ban mégis úgy döntöttek: nevelőszülőként a szárnyaik alá veszik az elesett, útmutatásra szoruló gyerekeket. Eddig összesen hat gyerek élt velük.

„Úgy voltunk vele, hogyha csak egy-két gyerek sorsát sikerül jó útra terelni, már megérte. A nevelt gyerekek látják, hogy a lányunk és a négy fiunk tanulással és munkával jutnak egyről a kettőre. A jó példa a szemük előtt lebeg, mi pedig rendszer-szemlélettel, napi beosztással segítjük, hogy zökkenőmentessé váljon az életük” – mondta Konczné Jobbágy Eszter. A győri nagycsalád jelenleg négy kisgyereket gondoz, közülük ketten visszatérhetnek vér szerinti szüleikhez nyáron.

Motiválás

„Az utóbbi két hónap izgalmas volt, a saját, még tanuló gyerekeink hazajöttek a kollégiumokból a járvány idején. Újra sokan éltünk egy tető alatt. A nevelt gyerekek hamar elfogadták, hogy a nagyoknak tanulniuk, készülniük kell a vizsgákra.

A kezdeti súrlódások után mindegyik gyerek szépen beilleszkedik, elfogadja a családunk szabályait. Jó látni, hogy rövid időn belül fejlődnek, kulturáltan lekötik magukat, játék közben vigyáznak egymásra. Folyamatosan motiváljuk őket, dicsérettel, finomsággal jutalmazzuk a pozitív tetteiket. Vér szerinti anyukától kaptam eddig a legnagyobb dicséretet, a nehéz sorsú asszony megköszönte, hogy tisztességesen gondoztam, sokat foglalkoztam a gyerekével” – zárta szavait Konczné Jobbágy Eszter.

(A megyei nevelőszülők témáját folytatjuk.)