Az elfogadás, mint olyan – Dr. Horváth Lőrinc, jogász és mediátor válaszol a válság idején

A problémákkal, fenyegető helyzetekkel való találkozás idején lép működésbe az úgynevezett „üss vagy fuss!” reakció. Ennek lényege, hogy ha úgy érezzük, érdemes felvenni a harcot, akkor szembeszállunk, ha viszont a félelmünk uralkodik el, akkor a veszély elkerülésére törekszünk. A jelenlegi helyzet komoly nehézsége abban áll, hogy az említett megküzdési módok nem alkalmazhatóak, a veszély forrását ugyanis nem tudjuk láthatóvá tenni. A félelem azonban reális érzés formájában beköltözött a mindennapjainkba. Az igazi kérdés azonban nem is az, hogy félünk-e, hanem hogy mi annak a forrása és van-e realitása.

Kilátástalannak láthatjuk a helyzetünket

Sokszor hallhatjuk azt a közhelyet, aminek tényleg van valóságalapja, hogy „az érzésekkel nem lehet vitatkozni!”. Fontos azonban megvizsgálni azt, hogy tudatosságunk kiterjed-e érzéseink felügyeletére. Ha nem, akkor az a helyzet áll elő, hogy érzéseink és a hozzájuk társított gondolataink ragadják magukhoz életünk irányítását. Ennek egyenes következménye lehet, hogy kilátástalannak látjuk a helyzetünket. Nézzük ezt egy konkrét példán keresztül! A járvány következtében kialakult helyzetben félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat és ettől nehéz helyzetbe kerülünk. Ha ez a félelem eluralkodik rajtunk, majd olyan gondolatokat kapcsolunk hozzá, hogy: „Nem tudom eltartani a családomat! Így nem tudom megvalósítani a terveimet! Ennek sosem lesz vége! Ezt nem ússzuk meg szárazon!”, már meg is érkeztünk egy csapdahelyzetbe. A félelmünk pedig csak egy lehetséges következményből, nem pedig egy valós tényből indult ki!

Van másik megoldás

Vegyük észre, hogy félünk, még ha csak egy lehetséges dologtól is. Azáltal, hogy tudatosítottuk a félelmünket, az irányítás a kezünkben marad. Ne nyomjuk el az érzéseinket, hanem éljük meg őket, ha van rá lehetőségünk, beszéljük meg szeretteinkkel! Az is segít, ha számba vesszük, hogy életünket milyen formában érintheti a helyzet és ezek kezelésére megoldási verziókat dolgozunk ki. Az előbbi példánál maradva megvizsgáljuk azt, hogy ha kiesne a keresetünk, milyen bevételi forrásaink lehetnek, észszerűsítjük kiadásainkat, megnézzük, hogy terveink megvalósításának milyen egyéb formája lehet, és így tovább. Ez a fajta megközelítés azt eredményezi, hogy a nehézség bekövetkezte esetén az nem a meglepetés erejével fog hatni, sőt, mivel számításba vettünk számos verziót, akár azonnali reagálásra leszünk képesek.

Ne keseregjünk azon, amin nem tudunk változtatni

Itt és most kell élni! Ez normál életkörülmények esetén is fontos szabály, a járványhelyzet közepette pedig egyszerűen nélkülözhetetlen! Amíg a munkahelyünk megvan, addig örüljünk neki, mert ez a valóság. Persze bekövetkezhet annak elvesztése, de addig ez csak egy feltételezés, amivel nem tudunk szembenézni, csak a fent vázolt módon a lehetséges verziókat tudjuk felállítani. Semmit nem tehetünk tegnap, mint ahogy holnap sem tudunk cselekedni! Ha ezt nem tesszük gyakorlattá az életünkben, úgy az gyötrelmekkel fog megtelni. Kesergünk azon, hogy mi történt tegnap, ahelyett, hogy tanulnánk belőle. Aggódunk azon, hogy mi lesz holnap, ahelyett, hogy átélnénk a pillanat örömét vagy azonnal belekezdenénk a terveink megvalósításába.

Úgy hiszem, hogy a járvány okozta válsághelyzetnek lehet egy olyan tanulsága is, hogy egy kicsit elcsendesedve megtanuljuk elfogadni, amin nem tudunk változtatni...

Írjon vagy hívjon!

A válság idején minden kedden ingyenesen válaszolok a [email protected] e-mail-címre küldött levelekre, illetve minden szerdán 14 és 16 óra között a 06-20/404-2468-as számra érkező hívásokra!