Mini Monacók - Vélemény az iparűzési adóról

A kormányzati tervek szerint az iparűzési adó jövő évi többlete bekerül a területfejlesztési alapba, amire aztán pályázhatnak majd a járások. Az iparűzési adón alapuló kalap 65 milliárdos lesz a tervek szerint úgy, hogy járási szinten fejlesztési fórumokat hoznak létre a polgármesterek és a vármegyei közgyűlési elnökök részvételével, akik rangsorolják a projekteket. A minisztérium pedig kijelöli a prioritási lista alapján, hogy melyik beruházást támogatja. A program elvileg együttműködésre sarkallja a járásokat. Persze, azt az idő dönti majd el, hogy a rendszer igazságosabbá válik-e az eddigiekhez képest.

Az iparűzési adó pénzeszsákjai

Az iparűzési adó minden pozitívuma ellenére ugyanis igazságtalan a ’90-es évek eleje óta. Ha szétnézünk Győr-Moson-Sopronban, számos olyan példát látunk, hogy két egymás melletti településen az egyik faluban minden létező fejlesztést megvalósítottak, az iparűzési adó pénzeszsákjait kis túlzással már nem tudják mire költeni, míg a szomszédvárban a játszótér korszerűsítése sem jönne össze a lelkes szülők, a község lelkét adó civil szervezetek összefogása nélkül. A helyzet fonákságát az adja, hogy a templom egeréhez hasonlóan a szegény szomszédvárból (erre Győr környékéről bőven akad példa) hiába dolgoznak akár több százan a hatalmas iparűzési adót eredményező vállalatoknál – a saját településükre a munkájuk gyümölcséből egy árva fillér nem jut.

Tudom, hogy ellenérvként ezen a ponton fel lehet hozni, hogy a jelentős iparűzési adóval rendelkező települések sokat tettek, tesznek azért, hogy vállalkozások náluk maradjanak – ez a nagyvárosok esetében igaz is –, de a „kezdőrúgás”, a cégek érkezése a rendszerváltás idején többnyire a vakszerencsén múlt.

Ha például anno úgy hozta volna az élet, hogy Győrszentiván önálló, Győrtől független településként tud működni, akkor az Audi iparűzési milliárdjai már második Monacót vagy Dubajt építettek volna itt.