1956 megőrzött lobogója

Ez a magyar zászló 68 éve, 1956 októberében büszkén lengett egy nagyszentjánosi házon, mint ahogy a többin is lobogott az októberi szélben. Ebből is, mint ahogy annyi másikból, kivágták a Rákosi címert, aztán gondosan befoltozták. Messziről szinte észre sem lehet venni, csak ha közelebbről szemügyre veszi az ember, akkor tűnik fel a javítás. Néhány év óta a nagyszentjánosi polgármesteri hivatalban őrzik. Azóta, mióta Békési Tamásné Nádasdi Etelka az addig a padláson féltve őrzött ereklyét a falunak ajándékozta. Azóta az október 23-i ünnepségen e különleges zászló alatt emlékeznek a forradalom napjaira.

1956 októberét kislányként élte meg

– 1956-ban én még kislány voltam, nem töltöttem be a 8 évet. Arra emlékszem, hogy anyu kivágta a címert a zászlóból aztán befoltozta. Amikor ünnep volt, mindig ki volt téve. Abból az időből én már csak arra emlékszem, hogy a templom mögött volt egy barakk, abban a gazdaság idénymunkásai laktak. A tetején volt egy hangszóró, ami állandóan azt harsogta: csapataink hadban állnak. Apu teherautón dolgozott rakodóként, Budapestre vitték az élelmiszert. Hogy hová, miért, azt nem tudtuk. Két kisebb testvéremmel még gyerekek voltunk, nem sokat értettünk a felnőttek dolgaiból, talán nem is nagyon beszéltek róla. Aztán később a zászlót akkor találtuk meg, amikor a szüleim házát lebontottuk és kipakoltuk a padlást. Átkerült az újonnan épült házunk padlására, ahonnan nemrégen hoztuk le egy rendrakás után. Akkor gondoltam, hogy jobb helye lesz a polgármesteri hivatalban, ahol mindenki láthatja  – mesélte Etus néni. 

Egy helytörténeti munka szerint az 1956-os forradalom nem hozott nagy változást a település életében. Helyén maradtak a vezetők a gönyűi tanácson, ahova a falu, illetve akkor még tanyaközpont tartozott. A termelőszövetkezet nem bomlott fel. Nagyszentjánoson megalakult az állami gazdaságban a munkástanács és működött 1957. január közepéig, majd visszaállt a régi rend. A felnőtt lakosok közül senki nem hagyta el hazáját, tizenöt fiatal ment el világot látni, akkor azt mondták: "disszidált". A szülők hallgatták a Szabad Európa Rádió zenei üzeneteit, hátha hírt hallanak eltávozott gyermekeikről. Az üzenet nem volt több, mint egy rövid mondat olyan jeligével, amire csak a család ismert rá, "Jól vagyok! Svédországba megyek. Szeretlek benneteket!" S felhangzott a szép dallam: " Oly távol, messze van a hazám, Csak még egyszer láthatnám!" 

– Amikor a Békési család megkeresett bennünket azzal, hogy a padláson találtak egy 56-os zászlót és itt jobb sorsa lenne, azóta mi az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén a koszorúzáskor kibontjuk és tisztelgünk előtte. 2016-ban állítottunk egy emlékszobrot és nagyon különleges élmény, hogy ott egy eredeti zászló idézi meg a forradalmat – tette hozzá Friderics Cecília polgármester. – Nagyon meghatódtam, amikor megkaptuk ezt a zászlót, mert minden 1956-os ereklye mélyen érint. Édesanyámék hatan voltak testvérek. Édesanyám védőnő képzőbe járt, testvérei orvosi és műszaki egyetemre jártak Budapesten. Amikor az 1956-os forradalom kezdődött, nyakig benne voltak a szervezésben. Emiatt az életük is veszélybe került, ezért a család úgy döntött, hogy hagyják el az országot. Akkor négyen Norvégiában telepedtek le, csak édesanyám és a legkisebb testvérük maradt itthon. Emiatt gyakorlatilag földönfutóvá lettek a nagyszüleim. Nagyapámat többször elvitték, hogy mi történt vele, arról soha senki nem beszélt. Klerikális reakciós státuszba kerültek, ezért édesanyám akármilyen jó szakember is volt, nagy karriert nem tudott befutni, de derűvel és tartással élte az életét. Mind a négy gyerek Oslóban telepedett le, továbbra is összetartottak. A nagynéném, Nagy Lúcia Mária az orvosi egyetem ötödik évét már Oslóban fejezte be. Újraélesztette a Norvég-Magyar Egyesületet, ami főként az 56-os kivándorló magyarokat tömörítette egybe. Könyvet is írt az 56-os forradalomról, de egy norvég-magyar, magyar-norvég szótár megalkotása is a nevéhez fűződik. Megkapta a magyar kultúra lovagja kitüntetést is – mesélte meghatottan a polgármester asszony.