Amerikai jelzőrákok – Csapdázzák az invazív fajokat a Lajtán és a Mosoni Dunán – fotók

Az idegenhonos kifejezést akkor használjuk, ha az adott faj olyan területen él, amely nem az eredeti, természetes előfordulási helye. Invazívnak akkor nevezzük őket, ha az új élőhelyükön jelentős ökológiai, gazdasági vagy egészségügyi károkat okoznak. Ilyenek az amerikai jelzőrákok is. 

– Ezek a fajok képesek gyorsan elterjedni, kiszorítani az őshonosakat, megváltoztatni az ökoszisztémákat. Számos inváziós faj van vármegyénkben, például a törpeharcsa, a naphal és a razbóra az állóvizeinkben, vagy éppen a busa és az ezüstkárász, amelyek szinte mindenhol megtalálhatók – mondta el lapunknak Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsanna a megyei horgász szövetség ügyvezetője. 

Ezek az állatok általában emberi tevékenység, például kereskedelem, szándékos vagy véletlen betelepítés révén kerültek hazánkba. Ilyenek azok az amerikai jelzőrákok is, amelyeknek a terjedését egy kutatás keretében térképezik fel hamarosan a Lajtán és a Mosoni-Dunán. 

– Liziczai Márk, a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium tanára keresett meg minket egy kutatással kapcsolatban, amelyben diákjaival közösen térképezik fel a faj terjedését. Miután kutató-halászni csak engedéllyel lehetséges, így azt, mint halgazdálkodásra jogosultak, mi kértük meg számukra – részletezte az ügyvezető. 

Hozzátette: szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatot az iskolákkal, mert számunkra is fontos, hogy a diákok megismerkedjenek a vizek élővilágával. A tanagyag röviden tárgyalja például a halakat, másrészt ez egy olyan tevékenység, ami nem csak az oktatás-kutatás miatt fontos, hisz a törvény értelmében az invazív-idegenhonos élőlényeket el kell távolítani a vizekből. 

Amerikai jelzőrákok – Csapdázzák az invazív fajokat

Megkeresésünkre Liziczai Márk elmondta: az Észak-Amerikából érkező faj elsősorban az USA keleti területein fordul elő. Az 1900-as évek második felében több hullámban hozták be és telepítették akvakultúrás kutatási célból, kezdetben a skandináv országokban, majd Ausztriában. Az ezredforduló környékén hazánkban is észlelték, Vas vármegyében a Gyöngyös-patakban. Az utóbbi években azonban kimutatták a Drávában, a Rábában, a Lajtában, és a Mosoni-Dunában is. 

– A napokban kaptam észlelést, hogy találtak példányokat Dunaszigetnél. Szinte megsaccolhatatlan mennyi él vármegyénkben, a Lajtán volt olyan fogás, hogy egy csapdában 50-60 példányt emeltünk ki. Rendszeresen, nagy egyedszámban mutatkoznak, ami azt jelenti, hogy a folyóban több ezer példány is lehet, csak a mosonmagyaróvári szakaszon. Az új kutatási projekt célja az állományok változásának feltárása, valamint a faj környezetre gyakorolt hatásának és szaporodási rátájának vizsgálata, valamint a gyérítése – mondta el lapunknak a biológia kémia szakos tanár. 

A gyérítésnek természetvédelmi célja van, a kutató-halászatra nemrég megkapták az engedélyt, és egy ökológiai kutatás is indult ezzel párhuzamosan. Diákok bevonásával vizsgálják majd a rákok méreteit, fejlődését és a faj ökológiai hatását. Heti rendszerességgel helyeznek ki élve fogó csapdákat, fenékre eresztett varsákat. Azért élve fogó, mert ha belekerülne egy védett vagy őshonos hal, akkor azok könnyen, és sérülésmentesen visszaereszthetőek. Terepre is mennek majd a diákok, a különböző méréseket és az adatelemzéseket is ők végzik, valamint esszéket is dolgoznak ki diákkonferenciákra. A téma fontossága miatt céljuk más iskolákkal is felvenni a kapcsolatot a kölcsönös eszmecserék, továbbképzések érdekében. 

• Terepmunka 
• Csapdák és vizsgálatok 
• Kapitális méretű példányok

– Minden rák, ami Amerikából került be, aktív terjesztője a rákpestis nevű betegségnek. Ezt egy moszatgomba okozza. Ahol az invazív faj megjelenik, kihalnak az őshonos rákfajok. Az amerikai faj a szennyezett vizet is tűri, növényekkel sűrűn benőtt, iszapos, sekély öblökben él. Mindenevő, azonban a legtöbbször szerves törmeléket fogyaszt. A növényeket is megeszi, ezzel elveszi az élőhelyét további őshonos élőlényeknek. Fogyaszt emellett puhatestűeket, kisebb halakat is. Nem túl kecsegtető a jövő, mert szinte lehetetlen kiirtani. Jelentkeztek a korábbi kutatásokban kapitális méretű példányok is –hangsúlyozta a kutatás vezetője. 

Hozzátette: a gyérítés során a rákokat úgynevezett mélyaltatással pusztítják el. Fagyasztásos módszerrel hibernálják őket, majd a tetemeket további kutatásokra adják tovább.