A régi gyümölcs, főleg körtefajtákat ment a tényői Burkali Gergely erdész a jövőnek - Hallgassa meg! + fotók

– szól Burkali Gergely felhívása a tényőiekhez azzal a szándékkal, hogy közösen megmentsék a település és környéke ősi gyümölcshagyatékát. Nincs egyedül, sokan felismerik már a jelentőségét.

Hallgassa meg!

– Az összes gyümölcsfajta közül a körte fordul elő legnagyobb számban a környéken. Az alapfajtát, a vackort is sikerült öt változatban begyűjtenem, még nemes vackort is találtam, mely igen ritka és különleges minőségű pálinkafa. A vadkörte a természetes növénytársulásokban gyakori, otthon érzi magát, szereti ezeket a dombokat. Bátran kijelenthetem, hogy akárcsak Göcsej, úgy a mi Sokorónk is körtéstájnak nevezhető. Ez az én öreg körtefám, egy régi téli körtefajta. Kovács Gyula bácsi példáját követve 2022 nyarán körülbelül hetven darab ilyen matuzsálemet jegyeztem fel csak a mi kis falunkban és ez még nem a teljes leltár. Ez hihetetlen fajtagazdagságra enged következtetni.

Fogadj örökbe egy ősi körtefát

- Némelyik igen öreg és törődött. Rendkívül fontos lenne az ilyen vén fák leszaporítása, mielőtt pusztulásuk végleg bekövetkezne. Az is előfordulhat, hogy fajtájuk, vagy változatuk utolsó példánya lenne az enyészeté. Saját területem sajnos nincs egy összefüggő génbank létrehozására, ezért azt gondoltam, hogy megoszthatnánk egymás közt ennek az örökségnek a megőrzésével járó feladatait. Első akciónk jelmondata: "Fogadj örökbe egy ősi körtefát". Akinek elférne az udvarában egy szép gyümölcsfa, arra biztatom, csatlakozzon a mozgalomhoz. Azok jelentkezését is várom, akinek tudomása van ilyen régi fáról – beszélt az ötletéről Gergely, akit mindig érdekelt a növények, a fák élete, tulajdonságai, ezért is lett erdész. Keresztapja, a szintén erdész Burkali Tamás útmutatásával kezdte a gyűjtést, és oltani is tőle tanult. Ő hívta fel Gergely figyelmét arra, milyen fajta gazdagság van, s ezért nem is kell messzire elmenni.

– véli Gergely.

– Mióta megjelentek az idegen licences fajták, a kertészeti árudák azokat árusítják. Ezek nagyon kényesek a lisztharmatra, moníliára, permetezés, metszés nélkül nem nagyon teremnek. Az ősi magyar fajtáink viszont akár száz évesen is nagyon edzettek egészségesek, mind a mai napi teremnek még a bozótban is mindenféle vegyszerezés nélkül. A gyümölcs mindennapos élelem volt régen, sokféleképpen használták fel. Ezért is kezdtünk felhasználási kísérletbe, hogy azt is megnézzük, mi mire jó. Készítettünk belőle lekvárt, befőttet, pálinkát, gyümölcslevet, szörpöt, de ecetnek és aszalványnak is ki szeretnénk próbálni pár fajtát az idén. Gyűjtésem során ritkán találkoztam két szomszédos udvarban ugyanazzal a fajta gyümölccsel. Mindenkinek megvolt a saját fajtája, amit generációkon át tovább szaporítottak egyfajta családi örökségként.

Gergely tanyája már egy kis génbanknak nevezhető. Amikor a régi családi birtokukat visszavették, házastól telkestől, az volt az első, hogy gyümölcsfát telepítsen, hiszen az nem egy-két év alatt nő meg.

– Találtam Sopronkövesden olyan gyümölcsfa iskolát, ahol volt egy-egy tucat régi fajta gyümölcsfa, aztán eljutottam Pórszombatra Kovács Gyula bácsihoz, ahol meglepődve láttam, hogy több száz fajtát kínál. Ez elgondolkodtatott, hogy honnan vannak, miért nem ismerjük? Rájöttem arra, hogy ha ott össze tudták gyűjteni az ősi fajtákat, akkor itt is össze lehet. Egy nyári szünidőben a kisfiamat, Botondot beültettem a biciklikosárba és bejártuk a falut. Mindig két-három új fajtával tértünk haza. Bármikor útnak indultunk, mindig jöttek elő újabb gyümölcsök, de ez így van a mai napig is – árulta el Gergely, aki arra is rájött, hogy rendszerezni is kell őket. Így a terméseket lefotózta és egy rövid pomológiai jegyzetet, saját tapasztalatait hozzáfűzve közösségi oldalán közzétette. A fellelt régi fákból oltványokat készített és az érdeklődőknek oda is adta. – Igazából így minden ember udvara egy kis génbankká válik, mert felírtam, kihez mi került, ha az anyafa elpusztul, akkor ezekről lehet a továbbiakban oltóágat venni – fejtette ki az ötletét.

Régi gyümölcsfák

Szerencsére már többfelé elkezdte szervezni „tündérkertek” létrehozását is. Tényőn már előkészítettek egy területet az oltványoknak, de az egész Sokoró vidékének gyümölcsfáit is meg szeretnék menteni, ezért a felpéci tájház vezetője, Géber József segítségével egy területet alakítanak ki, ahova nagyobb számú oltványt tudnak elhelyezni, de a tájházban szervezett oltónapon is érkezett terület felajánlás.

A régi gyümölcsfákat az ingatlanok adás- vétele után legtöbbször azonnal kivágják. Egyre kevesebb marad belőlük, így szinte az utolsó pillanatban gyűjtik össze a fajtákat, de bizony a tudás utolsó morzsáit is, mert már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy melyik fajtát mire és hogyan hasznosították.

Miért jók a régi gyümölcsfajták? – A túlnemesített fajtákkal szemben egészségesek, igénytelenek. Metszésre nincs szükségük, sőt egészségüket rontja, életüket megrövidíti. Ha nincs komolyabb természeti kár, akkor valamelyik évente, másik kétévente hoz becsületes termést. A megtermett gyümölcsök beltartalmi értéke egészen más, mint a boltban vásárolhatóké. Vegyszermentesek, egészségesek és a mai világban az egészség a legnagyobb kincs, mert azt pénzzel nem lehet megvenni.– összegezte röviden a szakember.

Gergelynek három, fia van, akiknek szeretné átadni az összegyűjtött tudást. Az eddig tapasztaltak szerint van is rá igényük.