2 órája
Spartathlon: 246 kilométernyi álom
A Spartathlon egy extrém hosszútáv futóverseny, amely 246 kilométeren át zajlik Athén és Spárta között. Idén a soproni Hajtó György is ott volt a Spartathlonon a közel 400 induló között, hogy a táv teljesítésével megvalósítsa élete egyik legnagyobb álmát. Vele beszélgettünk küzdésről és kitartásról.
A verseny történelmi alapokon nyugszik: a legenda szerint egy Pheidippidész nevű hírnök futotta le ezt a távot Kr. e. 490-ben, hogy segítséget kérjen Spártától az athéniak számára a perzsák elleni csatában. A modern Spartathlon célja, hogy a futók 36 órán belül teljesítsék a rendkívüli távot, változatos terepen, hegyeken és völgyeken keresztül. A verseny nemcsak a fizikai állóképességet, hanem a mentális kitartást is próbára teszi, hiszen a futók extrém hőségben, éjszakai szakaszokon és folyamatosan változó körülmények között futnak. Az eseményt a világ egyik legnehezebb ultramaraton-versenyeként tartják számon, amely különleges kihívást jelent még a tapasztalt ultrafutók számára is. Idén összesen 400 versenyző állt rajthoz, amelyből 193-an értek célba, köztük Hajtó György, aki először teljesítette az emberfeletti távot.
Spartathlon lélekpróbája
Mi inspirálta hogy jelentkezzen és felkészüljön a Spartathlonra?
A határaim feszegetése mindig is vonzott. Szerettem volna megtudni meddig mehetek el, meddig bírom, és hol van az a pont, ahol már tényleg nem lehet tovább. Hiszem, hogy minden fejben dől el, és a testünk csak egy eszköz, amivel elérjük a céljainkat. Ez az, ami igazán hajt.
Hogyan kezdett az ultrafutással foglalkozni? Gondolom, nem a Spartathlon volt az első nagy megmérettetése.
Évekig triatlonoztam előtte, már gyerekkoromtól kezdve. Viszont hamar kiderült, hogy nem vagyok elég gyors, de a kitartásban jobb voltam az átlagnál. A hosszabb távok mindig jobban vonzottak. Amikor pedig megcsináltam az Ironmant, rájöttem, hogy valami még nagyobb kihívásra van szükségem. Azért váltottam ultrafutásra, mert úgy éreztem, hogy ha valami tovább fáj, mint tíz óra, az engem még jobban érdekel. Amikor fáj, akkor érzem, hogy élek. Ez paradoxnak tűnhet, de ez az élet legintenzívebb pillanata.
Hogyan készült fel a Spartathlonra? Ez a 246 kilométeres táv és a meleg igazi kihívás, nem is beszélve a hegyi szakaszokról.
A felkészülés kulcsfontosságú volt. Nyáron az extrém melegben edzettem, volt, hogy egy edzésen belül nyolcszor is felfutottam a Muck-ra. Nekem még a szeptemberi hőség is jól jött, hiszen tovább futhattam a nagy melegben, így trenírozva magam. Amikor pedig jött a hűvösebb idő, akkor sem engedhettem el a meleghez való alkalmazkodást, a pincében edzettem futópadon, három hősugárzóval körülvéve, így imitálva a körülményeket. Nagyon sokat köszönhetek az edzőmnek Maráz Zsuzsannának, aki végig hitt bennem és folyamatosan motivált, valamint a munkahelyemnek a VELUX Magyarország Kft-nek, akik szintén támogattak és mindent megtettek értem ezen idő alatt.
Erre a kihívásra nem elég fizikálisan felkészülni. Mentálisan hogyan edzette magát?
A Spartathlonon nem elég, ha fizikailag fitt vagy, mert 246 kilométer alatt a tested elfárad, bármit is teszel. Itt a mentális erő számít igazán. Sokat foglalkoztam meditációval, vizualizációval, elképzeltem a nehéz pillanatokat és azt, hogyan fogom átvészelni őket. A legfontosabb, hogy soha nem szabad kétségbeesni. Bármilyen fájdalmat vagy fáradtságot érzel, tudnod kell, hogy elmúlik, és ha kitartasz, akkor mindig jön egy jobb szakasz.
Mi volt a verseny legnehezebb pillanat?
Talán a hegyek éjszaka. Az ember már teljesen kimerült, sötét van, és a szintemelkedés is kegyetlen. Ott tényleg el kellett döntenem, hogy tovább megyek vagy feladom. A térdeim és a lábaim akkor már olyan állapotban voltak, hogy minden lépés fájt, és a hideg is szinte elviselhetetlen volt. De tudtam, hogy ha megállok, vége van. Ezért mindig azt mondtam magamnak: "még egy lépés, csak még egy lépés."
Hihetetlen kitartás kell ehhez. Hogyan érezte magát, amikor végül elérte a célt és megérinthette Leonidász Király szobrát?
Az utolsó kilométereknél már alig tudtam felfogni, hogy mi történik. Az egész testem teljesen ki volt merülve, de amikor megláttam a célvonalat, mintha valami más energia hajtott volna tovább. Amikor odaértem Leonidász király szobrához, egy mély levegőt vettem, és minden fáradtság ellenére megemeltem a kezem. Ahogy közelebb léptem, megérintettem a szobor lábát. Leborultam, majd átadtam az üzenetem. „Molon Labe – Gyere és Vedd el! De én most nem elvenni jöttem, hanem hozni. Hoztam tiszteletet, hálát és köszönetet. Köszönetet a tengernyi motivációért. Minden megtett kilométer, minden nehézség és küzdelem itt ért véget, ennél a szobornál. Az érzés szinte leírhatatlan volt
Mit adott Önnek a Spartathlon?
A Spartathlon teljesítése nemcsak egy fantasztikus sportélmény volt, hanem egy különleges utazás is, amelyet az emberek támogató jelenléte tett igazán felejthetetlenné. A helyiek mély tisztelettel és szeretettel fogadtak bennünket. Tudják, hogy fenntartjuk Leonidász király emlékét és történelmi örökségét. Az út során bátorítottak minket, autogramokat kértek, éreztem a felőlük áradó szeretetet és tiszteletet. Azt gondolom ezek az élmények adták a legtöbbet.
Milyen tanácsokat adna azoknak, akik szeretnének indulni egy ilyen extrém ultramaratonon?
A legfontosabb tanácsom, hogy legyenek türelmesek és kitartóak. Ez a sport nem arról szól, hogy egyik napról a másikra felkészült az ember. Az ultrafutás hosszú távú elkötelezettséget igényel, és sokszor nem az a lényeg, hogy mennyire vagy gyors, hanem hogy mennyire tudsz küzdeni, amikor nehéz lesz. És persze, élvezni is kell! Ha nem szereted, amit csinálsz, akkor az ultrafutás kínszenvedés lesz. De ha megtalálod benne az örömöt, akkor az egyik legnagyobb jutalom lesz az életedben.
Hajtó György amatőr ultrafutó, 1979-ben született Sopronban, három gyermek édesapja. 10 éves kora óta sportol versenyszerűen, már kétszer teljesítette az Ironman távot, a Duatlon országos ranglistán 3. helyen végzett. Fontos számára az egészség és a sportos életmód népszerűsítése. Szeretné felhívni az emberek figyelmét a futásra, mint testmozgásra és annak közösségformáló értékére.
