Egy lezuhant bombázó okozta a kapuvári anya és lánya tragédiáját

Egy nyolcvan évvel ezelőtti eseményre emlékeztek a közelmúltban a kapuvári temetőben. Egy tragédiára, amelyben a Varga Mézes család két tagja, édesanya és lánya haltak meg. Egy lezuhanó amerikai bombázó okozta vesztüket. Ártatlan áldozatai ők a második világháborúnak. Haláluk természetesen megrendítette szeretteiket, de a település lakói is mélyen gyászolták a köztiszteletben álló család tagjait. A napokban hozzátartozóik, a Győrben élő tanítónő, Szántóné Szöllősi Gyöngyi és férje hajtottak fejet a nagymama és a nagynéni emléke előtt. Kutatók, Áder Attila és Szalay Balázs kísérték őket, akik a családi elbeszélést korabeli újságcikkek, visszaemlékezések alapján egészítették ki. 

- Édesanyám családjának élete kettétört 1944. júniusában. Meghalt az édesanyja és a fiatalabbik nővére és nekik, az árván maradtaknak már semmi sem volt ugyanaz. Édesanyámék hárman voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb, tíz éves 1944-ben. Életben maradt nővére huszonkettő. Anyukámat nagyon megviselte az édesanyja halála, hiszen kicsi gyerek volt még. Gyakran mesélte, hogy a szobában ott volt a fényképe, eléje térdelt és imádkozott, feltéve a kérdést halott anyukájának: miért nem vittél engem is magaddal? A dédmamám vette őket pártfogásba és segítette az unokák nevelését. Az élet persze ment tovább és édesanyám tisztességgel helyt állt a nehéz körülmények között is, és két gyermeket is felnevelt. Tizenhat évesen dolgozni kezdett a kereskedelemben. Később hosszú ideig volt Farádon a helyi Áfész-bolt vezetője és onnan is ment nyugdíjba-beszélt a tragédia következményeiről Szántóné Szöllősi Gyöngyi.  

És, hogy mi is történt 1944. nyarán? Varga Mézes Lukácsné és két lánya a földjükön dolgoztak. A találatot kapott repülőgép a közelükben zuhant le és a kicsapódó, lángoló üzemanyag rájuk fröccsent. Az anya és nagylánya, Anna, életveszélyesen megsérültek, megégtek. Kórházba vitték őket, de néhány nap múlva mindketten meghaltak. Hősöknek kijáró tiszteletadás mellett temették el őket, nagy részvéttel kísérve.

- A történetet mi, a fiatalabb generáció tagjai jól ismertük, az idősek elmesélték, mi történt azon a tragikus napon. Ugyanígy továbbadjuk a gyermekeinknek, unokáinknak, hiszen ez az esemény alapjaiban változtatta meg az őseink sorsát. Gondozzuk a sírt a kapuvári temetőben és mindig is hiányoltuk a sírkőről a fiatalon meghalt Anna nagynéném nevét. Úgy döntöttek a leszármazottak, hogy most, a nyolcvanadik évfordulón pótoljuk ezt a hiányt. Készíttettünk egy emléktáblát, így már az ő neve is örökre fennmarad. Legalábbis, amíg ez a sírkő áll. Nagyon megható és örülünk neki, hogy a kutatók és helytörténészek sem engedik, hogy feledésbe menjen a tragédia emléke - foglalta össze gondolatait Szántóné Szöllősi Gyöngyi.