Álláspont - Bohócjárás, avagy a mihályi "busójárás" nyomában

Húshagyókedd évszázadok óta mozgalmasan telik egy rábaközi községben, Mihályiban. Bohócjárásra indulnak ugyanis a helybéli legények, hogy elűzzék a telet, bőséget jósoljanak, és megvédjék a helyi asszonyokat és lányokat a rontástól. Hangulatos és vidám népszokás. A mihályiak „busójárása” ez a hagyomány.

Tegnap is úgy történt szinte minden, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, amikor a fiúk és legények nagyapjai, dédapjai, ősei indultak el, hogy korommal kenjék meg a hölgyeket. Ez az alapja ugyanis a népszokásnak, amiért nem sértődik meg senki. Akár a boltban kapják el, akár a postán, vagy csak simán az utcán rohanják le a hamuzsákosok és kenik össze az arcát.

Régi időkben egész napos program volt a bohócjárás, hiszen egyben meghívást is jelentett az esti bálba. Ez ma már elmarad, de mindenképpen fontos, hogy tartják a hagyományt, él és átadják egymásnak generációról generációra a községben.

Dicséretes és örömteli is egyben, hogy a közösség ennyire értékeli az ősök örökségét, és fontosnak tartják, hogy a maiak is megismerjék és részt vegyenek benne. Azt hiszem, ezek a napok fogják össze az egy faluban élőket, és ezekkel élik át igazán az együvé tartozást. Szerencsére szűkebb régiónkban vannak hasonló, hagyományos rendezvények, még ha nem is bírnak több évszázadra visszanyúló múlttal, mint a mihályi bohócjárás.

Igaz, decemberben szomorúan vettem tudomásul, hogy egy másik szép népszokás, az aprószentekjárás kimúlt Tárnokrétiben. Vagyis remélem, csak ideglenesen „pihen”, és már idén lesznek legények, akik időben megfonják a korbácsot, és december 28-a előestéjén megvesszőzik majd a lányokat, hogy kelésesek ne legyenek.