Négy barát körbekerekezte az országot - fotók, videó

– Minden év elején összejövünk és közösen ötletelünk az úti célokról. Tavasszal és ősszel 2-3 napos túrákat teszünk, nyáron pedig egy nagyot. Ez eleinte 6-7 nap volt, de tizenkét napot is tekertünk már – mesélte Szórády József. – 2012-ben a Balatont tekertük körbe bővített útvonalon. Akkor határoztuk el, hogy hazánk tavai körül és nagy folyóink mentén szervezzük a következő évek nagy túráit. 2020-ban a covid miatt nem lehetett külföldre menni. Akkor határoztuk el, hogy körbetekerjük az országot. Azon a nyáron Miskolcról indultunk Záhony érintésével Szegedig jutottunk, aztán megtettük a Szeged-Mohács távot, majd a következő évben Mohácsról indultunk és a nyugati országhatár mentén haladtunk Győrig. Az elmúlt évet ki kellett hagynunk, mert egyik sporttársunk izomszakadást szenvedett, így az idén zártuk a kört. Győrből indulva Sátoraljaújhelyig tekertünk. Összesen 2088 kilométert tettünk meg – tette hozzá József, aki arról is említést tett, hogy nem csak kerékpárral, hanem gyalog is túráznak. 2015 óta járják az országos kéktúra útvonalat és a kék jelzést. Ahol nem biciklivel, ott valószínűleg gyalog voltak de sok olyan település van, ahol mindkét formában.

– Ezt mi nem sportnak, inkább kikapcsolódásnak tekintjük. Kizökkenünk a mindennapokból és megismerjük hazánk természeti és épített környezetét is. Stipkovits Zoltán barátunk mindig előre felkészül a látnivalókból. Nem rohanunk, megnézzük az általa ajánlott várakat, kastélyokat templomokat, helyi érdekességeket. Igyekszünk minél több élményt gyűjteni – szögezte le József.

Ezeken a túrákon nem csak a tájat látják a kerekezők. Ahova megérkeznek, mindenki ámulattal érdeklődik, honnan is érkeznek kerékpáron. Ez még inkább így volt, amikor még József kutyája, Roxy is a csapattal tartott. Mint a barátok mondják, jó érzés beszélgetni a helyiekkel, akiket az is érdekel, hogy kik ők és honnan jönnek. A helyiek is szívesen elmondtak magukról mindent, így arról is képet kapnak, hogyan élnek az emberek más vidékeken és olyan csuda emberekkel találkoznak, akikkel amúgy sohasem tudnának.

Közel harminc éve ismerik egymást a túrázók. Talán hihetetlenül hangzik, de azt mondják, soha nincs veszekedés közöttük. Ennek talán az egyik titka a pontos elszámolás, aminek a felelőse Mihályka Péter. Az ő reszortja a könyvelés. A túra során közösen fizetik a költségeket és hogy ki hogy áll, naprakészen tudja.

– Nagyon régóta ismerjük egymást. Hasonló az érdeklődési körünk, mindegyikünk szeret utazni, új tájakat felfedezni, embereket megismerni. Már amikor megtervezzük az utat, alig várjuk az indulást, azt, hogy együtt legyünk – árulta el Péter.

A túrákat Marczali Zoltán vezeti. A közös terv alapján nekifekszik a térképeknek, internetes applikációknak. –A terv alapján megtervezem az útvonalat. Az volt az elvárás, hogy a legközelebb kerékpározzunk Magyarország közigazgatási határához. Az útvonal összeállításánál fontos szempont, hogy ne forgalmas útvonalakon tekerjünk, az ajánlott látnivalókat ejtsük útba, legyen szállás lehetőség, ahol biztonságosan tudjuk kerékpárjainkat is tárolni. A túra során pedig én megyek elől és mutatom az utat. Az egy biztos pont a 8-10 napos úton, hogy van egy adott helyen lefoglalt szállás, de egyben kihívás is, hogy oda is kell érni estére. A tervezésnél ezért figyelembe kell venni a domborzati viszonyokat, az uralkodó széljárást, azt, hogy mi mindent szeretnénk megnézni, hiszen ezek is befolyásolják azt, mekkora távot tudunk megtenni naponta. Volt olyan, amikor 112,5 kilométert tettünk meg, de volt olyan, hogy csak 44-et, de azt mind hegyre felfelé. Ma már gyakorlottabbak vagyunk, mint az első túrákon, sőt, bár nem fiatalodtunk, gyorsabbak lettünk. Jobban be tudjuk osztani az erőt, jobban meg tudjuk tervezni a haladást, tudjuk mit kell magunkkal vinni a majdnem kéthetes útra – szögezte le Zoltán.

Miért jók ezek a túrák? – merül fel az emberben a kérdés, amit fel is tettünk Zoltánnak.

– Mindannyian ülő munkát végzünk, ezért fontos, hogy mozogjunk. Emellett hatalmas szabadságérzetet ad. Újra együtt vagyunk, ápoljuk ezt a barátságot, az összetartozást, közben jó levegőn mozgunk. Célokat tűzünk ki magunk elé és azokat teljesítjük. Nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy már valamennyien 50 év felett vagyunk, és meg tudunk küzdeni minden felmerülő akadállyal. Az is nagyon pozitív, hogy az évek során nagyon sok jó barátunk, ismerősünk lett, sokan követnek bennünket a közösségi oldalakon is. Azt tudom mondani mindenkinek: nem olyan bonyolult ez: csak fel kell ülni a biciklire és tekerni kell. Előbb-utóbb odaérünk, miközben felejthetetlen élményeket szerzünk. Ha autóval száguld az ember, nagyon gyorsan elsuhan egy-egy dolog mellett. Ha biciklivel megyünk, lassabban haladunk, jobban szemügyre tudjuk venni a bennünket körülvevő világot, miközben a nap süt le ránk, a szél cirógatja arcunk, de az elemekkel is meg kell küzdeni. Hiába csapatban tekerünk, útközben mindenki a saját gondolataival van elfoglalva. Ez az utazás egyfajta lelassulás, kilépés a mindennapokból. Nevezhetnénk egy mini "El Camino"-nak is. Az ember ugyan fáradtan, sajgó végtagokkal jön haza, de már alig várjuk, hogy ismét lehessen menni – árulta el Zoltán.

Az elmúlt tíz év közös kalandozásait könyvbe örökítette meg Szórády József, amely várhatóan az ősszel már meg is jelenik. Akkor részletesen olvashatunk a négy barát és Roxy kalandjairól.