Szent Márton ünnepe Szent Márton hegyén - Fotók, videó

Az idén nyolcszáz éve, hogy Szent Márton pannonhalmi monostorának ma is álló szerzetestemplomát helyreállították és ünnepélyesen felszentelték. A pannonhalmi szerzetesközösség szerette volna méltó módon megünnepelni és közösségi ünneppé tenni a pannonhalmi bazilika újjáépítésének és felszentelésének nyolcszázadik évfordulóját. A szinte megszakítások nélkül ezer éven át folyamatosan működő szerzetesközösség egész éven át programok sorával ünnepelt. Koncertekkel, kiállításokkal, „Az én bazilikám” rendhagyó tárlatvezetésekkel, az Arcus Temporum XX – Pannonhalmi Művészeti Fesztivállal, ökumenikus konferenciával.

A jubileumi évet lezáró szentmisén igét hirdetett Matteo Maria Zuppi bíboros az olasz püspöki konferencia elnöke és a Szent Egyed közösség védnöke. Azé a közösségé, amely 2019-ben megkapta a Pannonhalmi Főapátság Szent Márton díját és küldetése, hogy a békéért dolgozzon. Egyebek mellett béketalálkozókat tartanak, közvetítenek háborús konfliktusokban. Emellett Zuppi bíboros a pápa békekövete Ukrajnában. Többször járt a háború sújtotta országban és Moszkvában is. Zuppi bíboros békéért való munkálkodása révén Szent Márton mai utódja. Márton a béketeremtés szentje is, akinek életrajzában olvashatjuk, hogy még katonaként a császár elé állt, hogy mentse fel a szolgálat alól, mert ő már csak Isten katonája. A császár ezt nem engedte meg neki és megvádolta, hogy csak fél a csatától és el akar menekülni a harc elől. Szent Márton maradt, de kijelentette, hogy fegyver nélkül áll az ellenség elé, nem fog harcolni. A csata napján az ellenség követek útján békét kért. Így a „harc” a béke nem fegyveres megteremtésével ért véget.

– Kedves testvérek! Nagy öröm számomra, hogy megünnepelhetem szerzetesi templomotok felszentelésének nyolcszázadik évfordulóját, itt, Magyarország “lelki emlékművében” a “testvériség hídjánál”. És még csak meg sem öregedtetek! Mennyire szükséges, hogy ne váljon ez a hely lelketlen tárggyá, és hogy megértsük azt, ami lényeges, ami mindig láthatatlan. Érzékelem az összetartozás kegyelmét, ami azt a szeretetet élteti, amiről az atya beszél a tékozló fiúnak: mindaz, ami az enyém, a tiéd – szólt a bíboros a jelenlévőkhöz, majd folytatta: – Idén az ünneplés az élet mindennapi része lett ebben a házban, ahol találkozik egymással az, ami spirituális és ami emberi, ahol kikötőre talál az élet oly sok hajótöröttje, ahol a vándorlás bizonytalanságai közepette továbbra is sokan részesülnek befogadásban és iránymutatásban.
Nagy és csodálatos monostorotok szíve ez a Templom, a szikla, amire századokon át építettek egy otthont, ami képes ellenállni az eső és a szél erejének, és még az erőszak szörnyűségének is. Így volt ez a második világháború idején, amikor befogadásra találtak itt gyermekek és számos üldözött zsidó, otthonra találtak itt a menekültek 2015-ben éppen úgy, ahogy ma is számosan, amikor Ukrajna drámáját a szívünkben hordozzuk és a béke ajándékáért könyörgünk – emlékeztetett beszédében.

– Apátságotok lámpatartóra helyezett lámpás, ami reménységet ad, felemeli tekintetünket a nyomorúságból. Azt sugallja, hogy ne legyünk középszerűek, hogy ne igazodjunk a világ szelleméhez, hogy ne redukáljuk az evangéliumot az egyéni jólét egyik termékévé a sok közül, amelyek csak illúziókat, törékenységet és függőségeket teremtenek. Ez egy befogadó ház, egy nyitott ajtó a sok zarándok, az élet sebesültjei számára, mindannyiunk számára, akik életet, jövőt és örökkévalóságot koldulunk.
Sosem tudhatjuk, hogy ki kopogtat az ajtón, de ne féljünk tőle. Szent Márton nem félt attól a szegény embertől, aki halálosan fagyoskodott, és megosztotta vele a ruháját. Ítélkezhetett volna fölötte, közömbösen, vagy ellenségnek tarthatta volna. Ehelyett segített neki, majd pedig felismerte Jézust, az elsőt a sok felkent közül, aki örömhírt hoz a valódi vigaszt kereső nyomorultaknak, aki minden szakembernél alkalmasabban kötözi be a megtört szívek rejtett sebeit, aki szabadulást hirdet a raboknak, azoknak is, akik a függőségek vagy az individualizmus foglyai, aki kiszabadítja a foglyokat, megszabadítva őket az elítéléstől és a félelemtől, amely ellenséggé teszi a felebarátot.

Mint a bíboros mondta, Jézus arra tanít bennünket, hogy menjünk ki felebarátunk elé, és osszuk meg vele a ruhánkat. Elküld bennünket a világ végére, vagyis mindenhová, és megvéd, nem mintha távol tartaná tőlünk a gonoszt, hanem annak tudatában, hogy az belül van, és nem kívül.
A ti házatok Európa szívében található, és annak legmélyebb gyökereit képviseli, mindig is túllépett a határokon, ahogyan azt maga Szent Márton is tette. A szentség nem ismer határokat, és az egyetlen olyan nyelvet beszéli, amely nem a különbségeket, hanem a megosztottságot semmisíti meg, és mindenki szívét ismerős szavakkal megszólítva valósítja meg az igazi globalizációt, amely egyesít, nem pedig elszigetel.

Mint a bíboros elmondta, Ferenc pápa történelmi látogatása során Magyarországon éppen erről beszélt: Európa lelkesedést ébreszt “a nemzetek közötti békés és stabil közösség felépítése iránt, miközben új mozgástereket jelöltek ki, megjelentek az ellentétek, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés, a kommunikáció hangneme pedig elmérgesedett. Nemzetközi szinten úgy tűnik, hogy a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja, megfeledkezve a háború borzalmai után elért érettségről, visszafejlődve egyfajta háborús infantilizmusba.”
Újra fel kell fedeznünk az európai lelkületet: “az alapító atyák lelkesedését és álmát, akik képesek voltak a saját korukon, a nemzeti határokon és a közvetlen szükségleteken túlra tekinteni”. állapította meg a bíboros, majd emlékeztetett arra, hogy Szent Márton az osztozásra tanít bennünket. – Segítsen nekünk Szent Márton, hogy barátai lehessünk mindenkinek, különösen a szegényeknek, és ezt a szeretet kötelékével és a mindenki számára lehetséges apró gesztusokkal tegyük. A háború, a megosztottság logikája, a széles körű közöny, és a keresztény társadalom végének szörnyű kihívásaiban érezzük meg a lehetőséget az evangéliumi magvetésre.