2023.03.09. 07:39
Kocsma, munkásszálló lett, romjaiban áll vagy eltűnt: az államosított kastélyok szomorú sorsa Győr-Moson-Sopronban - Fotók, videó
Győr-Moson-Sopron 227 kastélyából vagy kúriájából 90-et bontottak el az 1950-es évektől. Sokból csak a falak és a tető maradt. Szerencsés esetben pszichiátriai intézet, iskola, szolgálati lakás, magtár, kocsma, üzlet, a termelőszövetkezet lakatosüzeme vagy munkásszálló lett belőlük.
Major Jenő polgármester és Kulcsár Béla a beledi Barthodeiszky-kastélyban. A város büszkeségén is ott hagyta nyomát az idő. Fotó: Rákóczy Ádám
Egy tél végi dátum: 1952. február 17-én hozták meg azt a rendeletet, amely állami tulajdonba vette a „tőkések és egyéb kizsákmányolók” ingatlanait Magyarországon akkor is, ha benne laktak. A számtalan vármegyei kastély, kúria sorsa megpecsételődött.
Csak néhány példa: vadászkastély Pusztacsanád-Szolgagyőrön, a Boross-kúria Csapodon, a Bertha-kúria Szerecsenyben, az Esterházy-kúria Vitnyéd-Csermajorban... Eltűnt, nyoma sincs, romjaiban áll.
A Magyar Kastélylexikon-sorozatban közzétett adatok szerint Győr-Moson-Sopron 227 kastélyából vagy kúriájából 90-et bontottak el az 1950-es évektől. Sokból csak a falak és a tető maradt. Szerencsés esetben pszichiátriai intézet, iskola, szolgálati lakás, magtár, kocsma, üzlet, a termelőszövetkezet lakatosüzeme vagy munkásszálló lett belőlük.
Az egyik egykori ékesség, amelynek ma már nyoma sincs, a Ménfőtől néhány kilométerre lévő gáspárházi Lippai–Hegedüs-kastély, amit a szovjet katonák kifosztottak, majd az ötvenes években a volt zsellérek a tégláiért bontották le.
– Szülőfalumban, a ménfői Bezerédj-kastélyban is járt és dúlt Veres Péter miniszter, akinek feltették a kérdést a helyiek: miből építkezzünk? A kastélyra mutatott: bontsák le! Csak annak köszönheti a fennmaradását, hogy éppen a helyi szovjet katonai parancsnokság székelt benne – osztotta meg velünk Ménfőcsanak díszpolgára, Kulcsár Béla igazságügyi gépjárműszakértő.
Lángot fogott a tető
A rédei Esterházy-kastélyt 1945-ben a szovjet csapatok elfoglalták, de különösebb pusztítást nem végeztek az épületben. A barokk-romantikus stílusú emeletes kastélyban 32 szoba volt, a lépcsőfeljáró vörös márványból készült, a Dunántúl egyik legszebb barokk rezidenciájának számított. Maga a kormányzó, Horthy Miklós is nemegyszer megfordult itt, mivel rokonságban állt Alice grófnő férjével. 1947-ben az épület tetőzete rejtélyes módon lángot fogott és a felső szint teljesen leégett, de a földszint akkor még lakhatónak számított.
Csak a bejárat maradt
– A szakértői munkám hozott Rédére, amelynek végeztével megdöbbenve tekintettem meg a múlt szomorú emlékeit – mesélte Kulcsár Béla. – A grófékkal az ott élőknek nem volt problémájuk, munkát és biztos jövedelmet adtak az embereknek évszázadokon keresztül, templomot is építettek. Az ötvenes évek elején azonban építőanyagnak elhordták, egész utcasor épült a tégláiból. Mára csak a bejárat maradt belőle. A helyiek tisztelik és óvják a romot, a copf díszítésű kettős oszlopok által tartott, gazdag tagolású párkányt az Esterházy család kardot tartó griffmadaras címerével.
Ilyen ma a Barthodesiszky- és a Dőry-kastély
Fotók: Rákóczy ÁdámElmeszociális otthon
Beleden Major Jenő polgármester és Tömböly Ildikó önkormányzati képviselő mutatta be lapunknak a Barthodeiszky-kastélyt. Amikor a katonaként Ausztriába vezényelt tulajdonos, dr. Salamonfay Nándor az államosítás után hazatért, a kastélyt feldúlva találta. Bútorait elszállították, amit otthagytak, azt szétverték, értékes könyveit a szoba közepére hányták. Később a neoreneszánsz kastélyból gépállomás lett.
Rábacsécsényben a Szalachy-kúria jutott hasonló sorsra. Az 1891-ben emelt klasszicista épületben tsz-irodák kaptak helyet. A kúria állapota fokozatosan romlott, életveszélyessé vált, az 1980-as években bontották le.
A kommunizmus áldozatának tekinthető a táplánypusztai, 1880–82-ben épített Lévay–Pallavicini-kastély, ami ma is áll, de a dénesfai Cziráky-kastélyhoz hasonlóan elmeszociális otthon működik benne. Berendezését a zsellérek – akiknek a gróf munkát és megélhetést adott – széthordták.
Gyermekkori emlékek
Győr-Moson-Sopron határától bő húsz kilométerre délre fekszik Bánhalmapuszta kastélya. Gyenese Beáta a gyerekkorát töltötte a most rossz állapotú, egykor csodaszép épületben. – Kertészmérnök édesapám, Gyenese Gábor 26 évesen került az épületet körülvevő gyümölcsös élére, a kastélyban szolgálati lakás és irodák voltak. Nem így nézett ki, ahogy most, nagyon szép volt. Édesapám felvirágoztatta a gazdaságot, libanoni cédrust, vörösfenyőt ültetett, természetvédelmi terület lett. Sajnos munkája elenyészhet – emlékezett Gyenese Beáta.
Szomorú történet – Kulcsár Béla a mihályi Dőry-kastélyban. Málladozó vakolat, múló szépség. Fotó: Rákóczy Ádám
