Elkészült a Jégmadár - Európában egyedülálló hajót készített szabadhegyi garázsában

A lelkes asztalos szabadidejében vízi járműveket készít, egyelőre saját használatra, de elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben egy nagyobb műhelyben megrendelésre is alkosson. A Jégmadár névre keresztelt vitorlással és készítőjével július elején a Tisza-tónál találkozhatnak ez érdeklődők.

Nagy Viktor már egy évvel ezelőtt szerepelt portálunk hasábjain. A tehetséges asztalos akkor egy egyedi indiánkenu elkészítésével vágott bele a hajóépítésbe. Azóta elkészült második vízi járműve, egy melonseed skiff, azaz dinnyemag alakú vitorlás.

Az Európában is szinte egyedülálló hajókülönlegességből mindössze Írországban van egy darab, valamint egy másik, szintén magyar, amatőr hajóépítő Ottóffy Zoltán dolgozik még egy modellen. Viszont szerte a kontinensen nincs egy olyan hajóépítő mester, aki ezzel a modellel foglalkozna.

Két évtizedes álom

– Honnét jött az ötlet, hogy egy ilyen egyedi vitorlással folytasd a hajóépítést?

– Húsz éve lehetett, mikor láttam, hogy egy srác elkezdett a kertjében vitorlást építeni. Lenyűgözött, hogy mindenféle speciális szerszám nélkül elkészült egy hatalmas hajó. Hamar összebarátkoztunk, sokat beszélgettünk és akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezt én is szeretném megcsinálni. A kenuval már felállítottam magam számára is egy mércét, ráadásul az Amatőr Hajóépítők Közösségének éves találkozóján is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.

– Mivel egy ritka hajóról beszélünk, mennyire volt nehéz az elkészítés? Hogyan vágtál bele?

– Itt Európában számít egyedinek. Amerikában, ahonnét ez a típus származik, ez egy elég gyakori modell, amit eredetileg kacsavadászatra használtak. Ezzel mentek be a lelőtt állatért, a későbbiekben pedig továbbfejlesztették. A végeredmény egy gyors és rendkívül stabil hajó. Amikor nekiláttam a tervezgetésnek, egy angol tervező, Paul Fischer fotóit kezdtem el nézegetni. A rengeteg vitorlás közt ez volt az egyetlen, ami lécpalánkolt volt. Ezzel a technikával nagyon finom íveket lehet kialakítani, már a kenunál is ezt használtam, az ott szerzett tapasztalatok ennél a munkánál is sokat segítettek. A szükséges tervek tavaly szilveszterkor érkeztek meg. Az elején csak nézegettem, hogy hogyan lesz ebből hajó, de ahogy lépésről lépésre követtem a leírást, minden simán ment. Ami kihívást jelentett, hogy élőben nem tudtam megnézni egyetlen ilyen vitorlást sem, hiszen nincsen a közelben.

Kitartás, türelem és alázat

– Nem minden fa alkalmas hajóépítésre. A tiéd miből készült?

– Mahagóni az alap, hátul a tatra pedig került egy különböző fákból elkészített intarziás, azaz berakásos iránytű díszítés. Érdekesség, hogy még az Egyesült Államokban sincs sok fából készült melonseed skiff. Természetesen ez így sokkal időigényesebb, mivel nem lehet előre elkészített formával kiönteni a hajótestet, mint az üvegszálas változatnál. Ugyanakkor a fának köszönhetően a kész vitorlás súlya alig fele az előbb említett technikával elkészült hajókéhoz képest. Az elmúlt tizennégy hónapban sokat profitáltam a munkából. A hajó építése közben kitartást, türelmet, szakmai alázatot tanultam, úgy érzem, nekem a fa a kifejezőeszközöm. A mai társadalmunkban gyakran úgy tűnik, minden eldobható. Viszont a fa az új élet szimbóluma, fantasztikus építeni valamit, ami soha nem megy ki a divatból, nem kell le cserélni. Holnap ugyanígy nekiállnék újra.

– Mennyi ideig tartott elkészíteni a teljes hajót? Hány munkaórát kell beletenni, hogy elkészüljön?

– Ez egy egyszemélyes, 4,1 méteres vitorlás. Tehát nem olyan nagy, az is volt a cél, hogy egyedül tudjam mozgatni és használni. Tavaly, a vírus kezdetén minden bezárt és én is elvesztettem a munkahelyemet. Az alatt a két hónapos, folyamatos otthon lét alatt nagyon sokat haladtam előre. Ebben az időszakban kvázi reggel nyolctól délután ötig dolgoztam. Miután újra munkába álltam, főleg szombatonként tudtam fizikailag dolgozni a hajón. Viszont mivel vonattal járok dolgozni Ausztriába, így minden reggel és délután van másfél óra, úgymond köztes időm, amit utazással töltök. Ilyenkor a telefonomra letöltött számtalan videót és tervrajzot böngésztem, ami szintén fontos mozzanata a hajókészítésnek, még ha nem is olyan látványos. Néha pedig mikor este nyolc körül hazaérkeztem, még lementem a garázsba és felragasztottam egy-egy lécet. Mindennap csak egyet, de mire eljött a hétvége, már így is öttel előrébb voltam. Ilyen munkabeosztással körülbelül hétszáz munkaóra kellett hozzá, mire a mostani alakját elnyerte a vitorlás.

Tengeri viharban is megállja a helyét

– A korábbi beszélgetésnél még nem volt meg a végleges név. Végül miért döntöttél a Jégmadár mellett?

– Nézegettem a kész hajótörzset, a formáját és valahogy beugrott. Ráadásul ez a vitorlás is elég ritka és remélhetőleg gyors is lesz, csakúgy, mint a jégmadár. Ehhez mérten a kötélzet is azúrkék lett.

– A névadással késznek tekinthető a hajó vagy vannak még apróbb simítások?

– Még egy hablécet kell elkészítenem, valamint egy lábrácsot beszerelni. Mivel a hajó gyorsabb tempónál bedől, siklik a vízen, ekkor előfordul, hogy víz kerül a hajóba. A lábrács beszerelésével nem kell majd a vízben ülnöm. Emellett egy másik klasszikus vitorlán dolgozom most. Egy háromszögletű fehér vitorlám már van egy hatméteres, karbonszálas árbóccal, ezzel gyorsabb a hajó, de könnyebben borul. Most viszont egy klasszikus rigget készítek, ami egy vörösfenyő árbócból és egy négyszögletes lugger vitorlából áll. Ez a szett alacsonyabb, de szélesebb és ezáltal stabilabb is. Az ilyen módon felszerelt melonseed skiff vitorlásokat még tengeren, kisebb viharban is használják, annyira biztonságosak.

Egyedül is tudja kezelni

– Ha jól tudom, augusztus végén már egy megmérettetésre is elviszed a Jégmadarat. Milyen tervek vannak ezzel kapcsolatban?

– Az Amatőr Hajóépítők Közösségében már hagyomány, hogy minden évben indulnak a Svert Kupán Zamárdiban. Tavaly egy másik hajón engem is elvittek, most pedig a saját vitorlásommal indulok. Ehhez már kaptam segítséget a többi tagtól, mivel nekem még nem sok személyes tapasztalatom van a vitorlázás terén. De az elsődleges cél az, hogy teljesítsem a távot.

– Merre tervezed még elvinni a Jégmadarat? Mik a kedvenc túraútvonalaid?

– Nálam általában januártól januárig tart a szezon, amíg nem fagy be a víz, én megyek. A Jégmadarat a Balaton mellett szeretném még kipróbálni a Tatai-, a Fertő és a Tisza-tavon is. Emellett kedves barátommal, Ottóffy Zoltánnal, aki – mint említettem – szintén egy ilyen típusú hajót épít, szeretnénk közösen elmenni Ausztriába a tavakhoz, úgy, hogy mindennap másikat keresünk fel. Itt is, mint a kenunál, nagyon fontos volt, hogy könnyen és egyedül tudjam hozni-vinni a hajót. Ez ad egyfajta szabadságérzést, nem kell hetekkel előre hajót bérelnem, mikor még azt se tudom, milyen lesz az időjárás. Van, hogy elindulok a kenuval hétvégén, nálam a sátor, a hálózsák és kempingezek. Az egyik ilyen kenuzásom során találtam új munkát is egy asztalosműhelyben. A tulajdonos az interjú után kedvesen útba akart igazítani a helyi tömegközlekedéssel kapcsolatban, de igencsak leesett az álla, mikor kiderült, hogy kenuval jöttem. Miután kérésükre megmutattam nekik, mondták, hogy ha akarok, már hétfőn kezdhetek is náluk.

Saját műhelyben gondolkodik

– Két hajó és egy teli garázs után milyen célok vannak még?

– Nem vagyok egy nyugton ülő ember, folyton azon jár az agyam, hogy mit lehetne csinálni. Már most szemet vetettem egy tengeri kajakra. Ilyen típusból már van az országban, az egyik ismerősömnél. Abban különbözik ez a normál, itthon gyakran látott kajakoktól, hogy sokkal hegyesebb az orra, amivel szinte kettévágja a hullámokat. Hamarosan megyek is kipróbálni, ez alapján pedig majd elválik, hogy végül megépítem-e. De most elsősorban szeretném minél jobban kiélvezni a Jégmadarat. Az viszont igaz, hogy a kis garázsom ezzel megtelt, így nagyon jó lenne egy saját műhely. De ez egyelőre még csak terv, bár már többen is megkerestek, hogy készítsek nekik kenut, hajót. Igazi álommunka lenne, ha egy nap ebből tudnék megélni.

Nagy Viktor zárásként hozzátette, hogy július elseje és negyedike közt idén is megrendezi az Amatőr Hajóépítők Közössége az éves találkozóját Sarudon, a Tisza-tónál. Itt a laikus érdeklődők megtekinthetik a tagok által készített vízi járműveket, valamint szóba elegyedhetnek a készítőkkel. Az idei rendezvényen már a Jégmadarat is ki lehet majd próbálni egy rövid vitorlázás erejéig.