Bunkerok, alagutak, börtönök a város alatt Győrben – Fotók

Az állomások: a római kor a Kőtár kazamatájával. A középkor, a Városi Levéltár pincéjével, ahol annak idején a lőcsei fehér asszony raboskodott, és ahonnét vitték a kivégzőhelyre. Illetve a modern kor: a hidegháború időszakát egy Árpád úti lakóház légópincéje, aztán a vasút üzemterületén belül egy zegzugos folyosó, valamint egy, a dolgozóknak épített különlegesség, egy magasba törő búvóhely mutatja be. De menjünk sorjában.

A túra állomásainak bejárását az időben hozzánk legközelebb állóval kezdjük. Csepi László tűzoltó ezredessel, a Győr-Moson-Sopron Megyei Polgári Védelmi Szövetség titkárával a vasútállomás alatt húzódó légoltalmi helyiségekbe caplatunk le. A vasút üzemterületén, a vágányokkal párhuzamosan, a városházától a postáig húzódó hosszú, többfelé elágazó alagutat a tanácsi vezetőknek és a dolgozóknak vájták ki az ötvenes években arra az esetre, ha az amerikaiak atombombát dobnának Győrre, és kirobbanna a III., mondhatni egyben az utolsó világháború.

Amíg elfogy a levegő

– A helyiségekben élelmet halmoztak fel, kiépítették a gépészetet, a szennyezett levegőt csöveken keresztül vezették el: így aztán több órán, akár napokon keresztül lent itt tartózkodni – mutat körbe Csepi László a pislákoló fények mellett. Amíg tartott a légiriadó, mindenki csendben, mozdulatlanul ült a padokon, hogy minél kevesebb levegőt fogyasszon – tudjuk meg. Egy félreeső teremben a korhadó öltözőszekrényekre ragasztott, naptárból kivágott meztelen női képek fogadnak, feltehetően a raktárosé lehettek. Mellettük menetrendek, mégiscsak a vasútnál vagyunk.

A közintézményeknek kötelező volt légoltalmi helyet építeni, az is adott volt: dolgozónként évente 130 forintot kellett félreraknia a védekezésre, abból lehetett eszközöket beszerezni, oktatást, képzést, gyakorlatot tartani. Az alagútba liftekkel vitték le a szovjet hadseregnek szánt lőszert, élelmet, felszerelést, aztán onnét egyenes út vezetett a laktanyába, a mai Leier-központba. Évekkel korábban idegenvezetőnk körülnézett itt: a liftaknákban derékig elmerült az olvadékvízben.

Sugárszennyezett ruháknak

Második titkos utunkhoz csak pár lépést kell tennünk: a dolgozók külön bunkert kaptak, méghozzá a föld felett. A vasútállomás épülete mellett vörös téglás épület búslakodik. Félméter vastag falai között kettős csigasor vezet fel az első és második szintre. Vaskos ajtaja alapján az ország aranykészletét is őrizhették volna benne. Belépünk: pár lépésre újabb hasonlóan masszív ajtó fogad – zsilipként működtek, hogy kizárják az esetleges fertőzött levegőt. A földön fekete papír hengerben, egy esetleges elsötétítés esetén jól jön. A falak mellett fémhengerek, abban tárolták a vizet. Egy másik fémhengert a szennyezett (értsd: sugárszennyezett...) ruháknak tartottak fenn. Egy asztalon papírok hevernek: 1966-os belépési engedélyek és a távmondatvevő cédulái. Egy dobozban spulnikra, mullpólyára lelünk, kötözéshez rakták félre őket. Mellette ampulla, felirata ránk kiált: a vegyifegyverek okozta szennyezés lemosására való, méghozzá a bőrfelületről. Gyanútlanul felveszek egy másik tasakot, gyártási éve 1953. Rajta felirat: Harcigáz ellen! Öt percen belüli védekezésre! Bizony, a világ véresen komolyan vette a világvége eshetőségét.

Fel nem robbant aknák

Szívűnk nehéz, miközben átmegyünk az Árpád utca 38/a számú házban kialakított, korhűen berendezett lakossági óvóhelyhez. Ide gyakran hoznak 7-8. osztályos általános iskolásokat. A tárgyak egy része az Árkád mögötti, vagongyári légóhelyről származik, súgja idegenvezetőnk. Az egyik szoba műtőnek van berendezve, a műtő mellett zománckék lavórok, nem messze tőle egy sötét sarokban a tábori pottyantós wc. Egy dobozban könyvek hevernek, válogatunk: lakóházak légoltalma kisokos 1941-ből, Néphadsereg-újságok. A feketés falakon feliratok, tanácsok: Aki fel nem robbant aknákról, bombáról tud, az jelentse! Egy sarokban gázálarcok tömege. Sugárbiztos a hely?, kérdezem.

– Igen, az. Persze előbb-utóbb levegő híján ki kellett volna menni az utcára, az pedig atomháború idején nem lett volna egészséges. Mindenre gondoltak: lécek védték fejünket a bombatámadás esetén lehulló törmelékektől. A szocialista vége felé 176 védekezésre alkalmas légóhelyiséget tartottunk nyilván Győrben – összegez Csepi László.

Középkori börtön

Negyedik helyszínünk, a volt várbörtön épülete a Győri Levéltár alatt terül el. A középkori kazamata látogatható, olykor rendezvényeket is tartanak benne, például a Győri Nyár keretén belül színészek adtak elő itt látványos performanszt, visszahozva a középkort. A lépcsőkön leérve nagyterem, kisterem következik, majd alacsony ajtós zárkákhoz érünk. Szűk lyukak fény nélkül: fél évszázada sem az volt az első, hogy az idejüket kényszerűségből ott töltők jól érezzék magukat. Az egyik cellában raboskodott, onnét vitték a Széchenyi téri vesztőhelyre a lőcsei fehér asszonyt, vagyis Korponay Jánosné Garamszegi Géczy Juliannát. Az egyik sarokban egy sírszerű alkotás: talán a színészek hagyták itt előadásukból. Hátborzongató látvány.

Évezredek emlékei

Túránk az időben legtávolabbi korral ér véget: a győri múzeum szintén föld alatti kőtára mutatja be az ókori részt. A kőtár összeköttetésben áll a püspökvár kazamatájával, csak egy fal választja el. Folyosói átfutnak a Vaskakas Tavernájáig; egyidősek lehetnek a Püspökvárral. Ami fogad minket az azonban jóval idősebb, római kori. Az egyik terem közepén harmadik századból származó szarkofág áll, majd a falak mentén síremlékek emlékeztetnek minket a mulandóságra. Egy mérföldkő 218-ból származik, aztán egy fogadalmi oltár, három családnak állított áldozati sírkő hívja fel figyelmünket arra, hogy Győr területe évezredek óta lakott. Nem mi vagyunk itt az elsők, s talán az utolsók sem. Aki pedig errefelé él, az baj esetére mindig a föld alá bújik majd, véssük eszünkbe, miközben már a felszínre, a fény felé tartunk.

Vakond túrák a város alatt

A megyei polgári védelmi szövetség nyert egy pályázaton 7,1 millió forintot. Amint a vírus lehetővé teszi, várják az érdeklődőket, egyelőre 10 alkalommal, alkalmanként legfeljebb harminc emberrel. Túráik címe: Vakond túrák, Ki lakik a városban? Élő emlékezet – élő közösségek – élő város. A túra több szervezet közreműködésében jöhetett létre, így a MÁV, a Levéltár, a Fesztiválközpont, az Arrabona Városvédő egyesület, a katasztrófavédelem, a Rómer Flóris múzeum.