Steiner Jenő, a fertőszentmiklósi barkochba rekorder

Ahhoz, hogy átérezzük az 1988-ban 19 éves fiú helyzetét, egy kis időutazásra is szükségünk lesz. Nincs mobiltelefon, sőt, vezetékes telefon sincs minden háztartásban, Jenőéknél sem volt. Nincs házhoz szállítás, amit a játékosok az adás ideje alatt megnyertek, el is kellett vinniük a helyszínről. Az akkor egyéves kvízműsor nagyon népszerű volt Magyarországon. A mindenki által ismert barkochbajáték lényege, hogy a játékos, adott témakörön belül kérdések feltételével próbál közelebb jutni a megoldáshoz, a játékmester pedig „igen, nem, talán, is-is” válaszokat ad. A Vágó István vezette műsor főcímdalát milliók énekelték együtt a Dolly Roll-lal, mint kiderült, Jenő is rajongott a játékért.

Steiner Jenőt a közösségi média segítségével találtuk meg. A New Yorkban élő üzletember örömmel vette megkeresésünket, végre megtudhatjuk, hogyan került haza a sok nyeremény, sőt, a Rózsa György műsorában megélt nagy bukásáról is mesélt.

Nem sikerült a próbajáték

– Hány éves volt azon a '88-as felvételen?

– Érettségi utáni évben volt a játék, 19 éves voltam. A középiskolát végigbarkochbáztuk egy osztálytársammal, aki az előttem lévő padban ült. Óra alatt is játszottunk, ő gondolt valamire, én odasúgtam a kérdést, majd papírfecnin dobta hátra nekem a választ. Csak mi ketten voltunk ilyen megszállottak, így amikor 1987-ben indult a „Van benne valami”, az osztálytársak unszoltak minket, hogy menjünk el játszani. Végül csak én jelentkeztem, be is hívtak egy próbajátékra, ahol semmit sem találtam ki. Botrányosan sikerült. Viszont azt mondták, hogy van stílusom, ezért be fognak hívni játékosnak. Erre augusztusban került sor.

– Egyedül érkezett?

– Igen, vonattal utaztam Budapestre Fertőszentmiklósról. Egy ilyen felvételen egyszerre több adást is rögzítettek, az én játékom például november 7-én került csak adásba. Ha meg lehetne nézni a többi felvételt is, lehetne látni, hogy még arra sem figyeltek, hogy a nézők máshova üljenek a különböző adások alatt. Ugyanott ültek, ugyanazok az emberek hónapokon át.

Vasalófiúból barkochbasztár

– Úgy mutatkozott be, hogy kalanderes. Ez lett a szakmája?

– Érettségi után nem vettek fel egyből a főiskolára, így elmentem dolgozni a soproni Lövér szállodába. Akkoriban ez volt a szokás, mindenki recepciós vagy hordár akart lenni, nekem a vasalógép kezelése jutott.

– Az első feladványt olyan gyorsan találta ki, hogy a műsor ’93-as végéig senkinek sem sikerült túlszárnyalnia. Mindössze 29 másodperc alatt, 15 kérdésből rávágta a „Tizenkét dühös embert”.

– Azért, ha jobban megfigyeli az ember, ott elég nagy segítséget kaptam Vágó Istvántól. Látta, hogy a nyelvem hegyén van a megoldás, szinte a szereplőket soroltam, amikor megállította az órát, és megkérdezte, hogy dühös vagyok-e. Ebből persze egyből beugrott a filmcím. Megvolt, az igaz, de segítség nélkül még gondolkodnom kellett volna, hogy eszembe jusson. Mindenesetre úgy tudom, hogy a műsor ideje alatt egyszer sikerült még valakinek közel kerülnie ehhez a rekordhoz 31 másodperccel.

Küzdelem a mosógéppel a színfalak mögött

– Sok holmit nyert, mindig a rejtett ajándékot választotta a látható helyett. Rögtön a rekorder válasznál egy kávéskészletet, a durrdefektért egy kerékpárt – ekkor árulta el, hogy gondjai lesznek a hazamenetellel –, aztán volt ott még golyóstoll, törülközők és egy vicces jelenet, amikor furcsa zajok szűrődtek az adásba a színfalak mögül.

– Olyan gyorsan kellett a háttérben kicserélniük az ajándékot, hogy amikor emelkedett a reluxa, még nem került teljesen a helyére a mosógép. Két férfi próbálta felemelni a monstrumot, végül az oldalára puffanva döntötték be a díszletbe. Vágó úr rögtön közbe is szólt, hogy „nem tört el, de ha igen, kicseréljük”. Egyébként ezek a nyeremények a Centrum Áruház szépséghibás termékei voltak, egy sem volt, aminek ne lett volna valamilyen hibája. A mosógép is karcos volt, de 15 évig működött.

Vonattal érkezett

– Na itt álljunk meg egy pillanatra. Amikor megnyerte a mosógép monstrumot, az arcát a kezébe temetve nevetgélt, azt mondta, fogalma sincs, hogy fogja hazavinni.

– Amióta feltettem a videót a netre, többen is megkerestek, mindenki ugyanezt kérdezte: hogyan vittem haza a mosógépet. Tudni kell, hogy nem volt telefonunk akkoriban, a tévénél megengedték, hogy az egyik irodából felhívjam a szüleimet a munkahelyükön. Végül édesapám jött el értem és a nyereményekért autóval.

– Mai szemmel megdöbbentő volt figyelni azt a villámgyors észjárást, amivel kitalálta a feladványokat. Mikes Kelemen, Papp László három aranya, Iluska a János vitézből, pillanatok alatt kitalálta mindet. Ma is menne?

– Nem tudom, az biztos, hogy teljesen másra és máshogyan használjuk az eszünket, mint akkoriban. Muszáj volt minden információt fejben tartani, nem volt mankó a kezünkben, mint most az internet és a telefon. Ez nem túl jó szerintem. Már nem csak a fontos dolgokat nem jegyezzük meg, apróságokat sem és azt veszem észre, hogy a történelem is egyre kevésbé érdekli a fiatalokat.

A Zsákbamacska nem jött be

– Ön mivel foglalkozik egyébként, és hogyan került Amerikába? Nem Rózsa György műsorából, azt tudjuk, mert a Zsákbamacskában elbukták a floridai utat.

– Az a műsor teljesen más volt, 5 évvel később, már főiskolásként vettem benne részt Németh Mónika barátnőmmel. Abban az volt a lényeg, hogy feltűnőek legyünk és kiválasszanak minket a tippelős játékra, ezért tengerésztiszti ruhát vettünk fel, és a névtáblánkra az írtuk: Ginger és Fred. Egy lépésre voltunk egy floridai utazástól, de mellényúltunk, egy videokazettát nyertünk. Az egészben az volt a szép, hogy Mónika akkor már Amerikában dolgozott, én pedig két évvel később költöztem Miamiba.

– Miért ment ki az Egyesült Államokba?

– Nyelvet tanulni elsősorban. Aztán itt ragadtam. A vendéglátóiparban dolgoztam a tavaszi pandémiáig, mellette párhuzamosan volt egy netes cégem is, így most arra összpontosítok. Egyébként Mónikával azóta is jó barátok vagyunk, sőt, együtt is dolgozunk, most éppen az én cégemben.

– Fertőszentmiklóson milyen sűrűn jár?

– Eleinte évente jártam haza, rendszeresen részt vettem osztálytalálkozókon. Aztán sajnos édesanyám néhány éve rákbeteg lett, akkor sokkal sűrűbben ültem repülőre. 2018-ban elveszítettük őt. Édesapám mellett rengeteg rokonom van, testvér, unokatestvér, az unokák, akikhez hazajárok, kínosan ügyelek rá, hogy nehogy akcentusom legyen.

– Fertőszentmiklóst jobban kihallani a mondataiból, mint New Yorkot.

– Ennek nagyon örülök. Remélem, mindig így marad.

Ha kedve támadt újranézni az adást, kattintson " target="_blank" rel="noopener noreferrer">IDE>>