2022.02.07. 20:30
Szingapúrban népszerűsíti az olvasást a soproni grafikus
- Nem tehetségesnek tartom magam, hanem szorgalmasnak - mondja önmagáról Locsmándi Mátyás, aki 2015-ben érettségizett a soproni Líceumban. Pedig a tehetsége nélkül nem vették volna fel az egyetemre, nem lenne kitüntetéses diplomája és nem keresték volna Szingapúrból sem, hogy tervezzen nekik könyvjelző illusztrációkat.
Ismerős ez az arc, ugye? Ez azért van, mert a három Locsmándi testvér nagyon hasonlít egymásra: Dániel a Líceum közkedvelt tanára, Balázs a Hunyadi-iskolában tanít, Mátyás pedig...
- Én kilógok sorból, nem követtem a bátyáimat a pedagóguspályán - mondja nevetve, de öt perc múlva kiderül, dehogynem. Voltak tanítványai, akiknek grafikai tudását adta át.
Merthogy Locsmándi Mátyás egészen különös látásmódja van, szoros kapcsolata a tollal és ceruzával, meghökkentő ötletei és kiváló rajzkészsége. Ez már a Líceumban is megmutatkozott, amikor követve a családi hagyományt, a nyolc osztályos gimnáziumot választotta és korkedvezménnyel járhatott rajzszakkörre is.
- Hallgattam a Danira és a Balázsra is, én voltam gyors egymásutánban a harmadik Locsmándi fiú a suliban. Erősen humán beállítottságú vagyok, a történelmet, a magyart és a rajzot szerettem. Soltráné Sebestyén Anna volt a rajztanárom, emlékszem, megengedte, hogy már hetediktől járjak hozzá szakkörre - meséli Locsmándi Mátyás. Érettségi után elsőre felvették a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetébe tervezőgrafikus szakra.
- Az igazság az, hogy előtte két éven át jártam az AMI előkészítőire és ez sokat segített. Hálával tartozom ezért a szüleimnek, akik támogattak, de hálás vagyok volt osztályfőnökömnek is, aki nagyon jól felkészített az érettségire, és az egész Líceumnak, amiért megadott nekem a továbblépéshez minden lehetőséget - fogalmaz az öregdiák. Az AMI után a Budapesti Metropolitan Egyetemen folytatta tanulmányait képgrafika szakon, s végzett kiváló eredménnyel.
- A diplomával a kezemben azonban nem találtam azonnal állást, de szerencsére egy ismerős révén el tudtam helyezkedni a Nemzetközi Teqball Szövetségnél. Nagyon kreatív munka, a budapesti lét pedig sokat dobott az életképességemen. Már vízcsapot is tudok szerelni - mondja Mátyás, de a viccesből gyorsan komolyra vált. Megmutatja ugyanis azokat a munkáit, amiket egy szingapúri felkérésre készített.
- Majdnem kitöröltem az első e-mailt, de szerencsére leellenőriztem a küldőjét és kiderült, hogy tényleg engem keresnek. A Szingapúri Nemzeti Könyvtár és egy ottani nagy multi cég közös projektje volt; az olvasást népszerűsítő illusztrációkat kellett készíteni. Könyvjelzőkre kerültek ezek a linóleum metszetek, mindegyik mellé egy-egy haiku és a könyv tartalmához vezető QR-kód. Izgalmas feadat volt, ráadásul sikeres; a kezdeti tíz illusztráció mellé még öttel bíztak meg. Mint kiderült, az interneten, a szakmai oldalamon keresztül találtak rám és nagyon megtetszett nekik a stílusom...
Locsmándi Mátyásnak nem ez volt az első sikere a könyvekkel. Ő készítette a Lehetnék bárki verseskötet illusztrációit de foglalkozott Mészöly antológiával is. Az ARC pályázaton beválogatták alkotását a kiállított plakátok közé. Azt mondja, szereti szokatlan, meghökkentő oldalról bemutatni a dolgokat, alkotásain a gondolatiság a lényeg, azt szolgálják a vonalak és a színek.
