2009.03.15. 19:20
MI, a Márcziusi Ifjak és ....
..... A partizán naplója
Hétfő:
Nagy támadást indítottunk, és estére kiűztük a németeket az erdőből.
Kedd:
A németek összevonták a csapataikat, és heves küzdelemben kiszorítottak bennünket az erdőből.
Szerda:
Nem hagytuk magunkat! Összeszedtük minden erőnket, és kikergettük a németeket az erdőből.
Csütörtök:
Jött a csősz, és mindenkit kizavart az erdőből.
Fel kellene ismernünk, hogy mi vagyunk a csősz!
Lehet, hogy nem is a felismerés a jó szó, hiszen tudjuk mi valamennyien nagyon jól, hogy nincs itt más rajtunk kívül, aki ráncba szedhetné az országot, csak valahogy nem akaródzik megmozdulni. Sírunk, átkozódunk, de aztán csak tétlenül lessük-várjuk, hogy valaki zavarja már ki az erdőből ezt a sok eszementet, pedig a feladat ránk vár.
Azt kérdezitek, hogy ki az a mi?
Micsoda kérdés!
Hát
MI, akiket zavar a korrupció, a süket szédítés, a pökhendi dilettantizmus, a sunyi, megélhetési politizálás, közalkalmazottaskodás, művészkedés, tudóskodás, akármilyen színű is.
MI, akik hiányoljuk az erkölcsi alapokat és a példamutatást.
MI, akiknek elege van abból, hogy ingyenélőket kelljen eltartani százezer számra, akiknek kutya kötelességük lenne gondoskodni magukról, de kényelmesebb, ha szoc. rászorultaknak, rokkantaknak, 'önhibájukon-kívül-felelőtlennek' álcázzák magukat.
MI, akik eluntuk már azokat, akik az ingyenélőket termelik szavazatokért cserébe, természetesen a mi számlánkra,
és végül MI, akik szégyelljük már a saját, meddő károgásunkat és a megalkuvó pipogyaságunkat.
Idáig jutottam az írásban 2009.március 15-én délután.
Dicső Márcziusi Ifjak! Mit mondhatnak rólunk ott fenn a Parnasszuson?
Jobb, ha nem is gondolom végig!
MI, ... MI, ... de létezik a MI egyáltalán?
Úgy látom, ez a legnehezebb kérdés.
Az írás vége felé önvizsgálatot tartottam, és megállapítottam, hogy sajnos én is egy pipogya megalkuvó vagyok. Most is úgy válogattam a szavakat és a kifejezéseket, hogy azért ne legyen egy forradalmi kiáltvány az írásomból.
Én vajon tudnék-e MI lenni?
Végül is tenni kellene valamit, hogy ne menjünk tönkre, de ....
Van-e értelme egyáltalán MI-nek lenni? Kiért, miért?
Ez az írásom is bekerül a receptek, az élménybeszámolók, meg a többi jópofaság közé.
Még szerencse, hogy nem kezdtem el forradalmárkodni! Hű, de ciki lenne!
Lehet, hogy már fel is nőtt az a generáció, aki nem is érti, hogy miről beszélek, csak én nem figyelek.
-Nagypapa! Ébresztő! 2009 van!
-Márciusi Ifjak? Nem, nem hallottam róluk...,de ... várjá'! Dereng má', csak így ... The Youth of March? Zenélnek! Most már itt van! Jól nyomják! Asszem eccer csengőhangnak is feltettem.