Békülnének a muszlimokkal a franciák

Békeoffenzívába kezdett a francia diplomácia a muszlim világban. Ennek első lépése volt már az is, hogy Emmanuel Macron francia elnök az al-Dzsazíra angol nyelvű pánarab csatornának adott interjúban magyarázkodott a napokban. A következő pedig az, hogy Jean-Yves Le Drian külügyminiszter hétvégén Egyiptomban tárgyalt, majd tegnap Marokkóban folytatta útját, míg előtte Gérald Darmanin belügyminiszter Tunéziát és Algériát kereste fel, és várhatóan hamarosan Oroszországba látogat.

Ki a radikálisokkal!

Az észak-afrikai körutazás előzménye, hogy a franciák ismét magukra haragították a muszlimokat. Először azzal, hogy a Charlie Hebdo szatirikus magazin újra publikálta a Mohamed prófétáról készült karikatúrákat annak alkalmából, hogy megkezdődött a 2015-ös párizsi merényletek segítőinek tárgyalása.

Ezután pedig Emmanuel Macron került a célkeresztbe, miután törvénytervezete bemutatásakor az iszlám válságáról beszélt, és összekötötte a terrorizmust az iszlámmal. A muszlim vallási és politikai vezetők sorban ítélték el kijelentéseit, nem hivatalos bojkottot hirdettek a francia termékek ellen, a feszültség végül több terrortámadásban csúcsosodott ki. Bár ma már kissé feledésbe merült, de először a Charlie Hebdo korábbi szerkesztőségénél vagdalkozott hentesbárddal egy pakisztáni származású férfi. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a támadás nem bizonyult halálosnak. Ezután egy csecsen tinédzser lefejezte az óráján Mohamed-karikatúrákat bemutató történelemtanárt, Samuel Patyt, nem sokra rá pedig egy tunéziai oltotta ki három ember életét a nizzai Notre-Dame-katedrálisnál.

Ilyen előzmények után keresték fel a francia miniszterek az észak-afrikai államokat, egyrészt azzal a céllal, hogy lehűtsék a kedélyeket, másrészt hogy a szélsőségesek visszatoloncolásának lehetőségeiről tárgyaljanak. A francia hatóságok úgy becsülik, hogy nagyjából 230, szélsőséges ideológiákkal szimpatizáló, külföldi, többségében tunéziai, algériai és marokkói tartózkodhat törvénytelenül az országban.

A belügyminiszter tájékoztatása szerint az elmúlt három évben 458 radikalizált külföldit küldtek vissza származási országába.

A folyamat azonban nem mindig egyszerű, ha a fogadó félnél nincs rá hajlandóság. Az egyeztetések után úgy tűnik, Tunézia hajlik rá, hogy visszafogadja ezeket a nemkívánatos személyeket, de azt leszögezték, hogy csak azután, hogy minden jogi lehetőséget kimerítettek. Az algériai tárgyalásokról csak szűkszavú közleményeket adtak ki, amelyek a terrorizmus elleni együttműködést méltatták, és leszögezték, hogy minden kérdésben azonosak a nézetek.

A muszlimok hangja

Jean-Yves Le Drian egyiptomi útja annyiban kilóg a sorból, hogy Franciaországban nem az egyiptomi bevándorlók okoznak fejfájást. Kairóban található viszont a szunnita iszlám legtekintélyesebb vallási intézményének számító al-Azhar Egyetem, amely fatváival (jogi értelmezéseivel) több nyelven a teljes umma (a muszlim közösség) számára irányt mutat. Márpedig az al-Azhar-mecset főimámja, Ahmed et-Tajjeb a francia államfő nevének említése nélkül ugyan, de elég keményen bírálta, rasszistának és gyűlöletkeltőnek nevezte kijelentéseit. A francia külügyminiszter most vele is találkozott, és körbeudvarolva igyekezett biztosítani, hogy a legmélyebb tiszteletet érzik az iszlám iránt. A muszlim vallási vezető meglehetősen mérsékelt, a vallások közötti párbeszéd híve, korábban Ferenc pápával is találkozott, de jó viszonyt ápol a kopt keresztényekkel is. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezúttal nem győzték meg: a találkozó után az al-Azhar közleményének hangneme nem túl békülékeny,

ismét leszögezték, hogy Mohamed próféta – vagy bármilyen vallás – sértegetése nem fér bele a szólásszabadságba,

továbbá teljes mértékben visszautasítják a terrorizmus és az iszlám összekapcsolását.