A győriek szélvészgyors támadója gólkirályként lépne előrébb

„A csapattársaimmal nagyon jól kiegészítjük egymást a pályán. Nyilván sok időbe telt, hogy összehangolódjunk, megszokjuk egymás játékát, ugyanis nyáron nagyon sok új játékos érkezett Győrbe, de úgy gondolom, a szezon végére jött el az a pillanat, amikorra igazán összecsiszolódtunk, s ebből profitálhattunk” – mondta a 22 éves győri támadó, aki elárulta, miben fejlődött a Rába-parti együttesnél az elmúlt egy esztendőben. 
„Lassan huszonhárom éves leszek, úgy érzem, érettebb lettem, sokkal nyugodtabb vagyok egy-egy szituációban, nincs az, hogy elkapkodok pár dolgot. Most jött el az az időszak, hogy igen, fel fogok nőni.” 
Vachter Fanni nem csupán a góllövésben jeleskedik, rendkívül gyors is a pályán. 
„Igazából soha nem gondoltam magamról azt, hogy én annyira jó játékos lennék, emiatt is próbáltam kompenzálni a futással. Ezzel apukám is így volt, s nekem ez megmaradt, ha esetleg a játék nem megy olyan jól, a futással egyensúlyba tudom hozni a dolgokat” – tette hozzá a szélvészgyors játékos, aki bár furcsa, de a vereségekből merít újabb motivációt. 
„Ha mondjuk veszít az ember, könnyebb motivációt találnia, mint amikor nyer, hiszen akkor még ott van az, hogy azt a sikert igenis hajszoljuk és megyünk utána, de amikor nyerünk, nehezebb kihívást találni, mert az már megvan. Apukám is focista volt, nővérem is az lett, nem volt kérdés, hogy engem majd hová visznek. Mindig ott voltam a testvérem körül, a külön- edzéseken, amiket apukánk tartott neki, amikor a Fradinál játszott. Segítettem, hoztam-vittem a labdát. Ott volt előttem példaképként, akit szerettem volna túlszárnyalni.” 
Fanni nagyszerűen érzi magát Győrben, ahol szeretne még többet fejlődni. 
„Mindent alárendeltünk a labdarúgásnak, én is, a párom, a családunk is. Megpróbálok elsősorban magamnak megfelelni, mert annak ellenére, hogy jönnek a sikerek, akadnak azért hullámvölgyek is, s van olyan is, amikor úgy érzem, nem úgy megy a foci, ahogyan azt szeretném. Talán túlzottan maximalista vagyok, főleg magammal szemben, képes vagyok egy edzés után otthon dühöngeni, ha nem úgy sikerült a pályán valami. Ebben is kicsit fejlődnöm kell, hogy ne legyek ilyen szigorú önmagammal. Az ETO-nál szeretnék maradni, s úgy néz ki, jövő héten hosszabbítunk is. Győrben komolyan veszik a munkát – köszönet a sikeres évért Dörnyei Balázsnak, Horváth Cs. Attilának és az egész a stábnak –, adott minden, hogy csapatszinten fejlődjünk, de egyénileg is előre tudjak lépni.”