Török Zoltán a 30. soproni arany után: a bajnok szívét nem szabad lebecsülni – videók

A zöld-sárgák ugyan címvédőként vágtak neki a sorozatnak, de három kulcsemberüket is kénytelenek voltak nélkülözni. Ezért is volt rendkívül váratlan a kupasiker, ami az 30 eddigi első hely közül különleges helyre kerül Török Zoltán, a szurkolók és a szakmai vezetés szívében.

Mint ismeretes, a régebb óta sérültek közül Fegyverneky Zsófia ugyan már ott volt a keretben, Yvonne Turner azonban nem, melléjük ráadásul csatlakozott a kisebb húzódást elszenvedett Beatrice Mompremier is. A soproniak egyébként már a negyeddöntőben csináltak egy bravúrt, ugyanis Szekszárdon kvalifikálták magukat a győri négyes döntőbe, ahol előbb a Vasast verték, majd drámai csatában azt a DVTK-t múlták felül, melyet magyar csapat ebben a szezonban még nem győzött le.

Az újabb MK-sikerrel komoly mérföldkőhöz érkezett a klub, ez volt története 30. aranyérme, minden sorozatot tekintve.

Török Zoltán egy célt fogalmazott meg: ne sajnálja őket senki

A soproniak – hiába volt a hazai duplázás tavaly – idén nem indultak el egyik nemzetközi kupában sem, a rutinos magot tehetséges fiatalokkal töltötték fel. 

„Két részre bontanám ezt a kérdést – kezdte Török Zoltán. – Szakmai szempontból nézve ez rendkívül fontos állomás a klub életében, ez a harmincadik arany, a Magyar Kupa-győzelmek számában beértük az eddigi listavezető BSE-t. Érzelmi oldalról megközelítve egyet értek azokkal is, akik szerint az 1993-as bajnoki címmel, és azokkal is, akik úgy gondolják, az Euroliga-győzelemmel egyenértékű. Egy biztos, a hősiességet, a szívet tekintve ez a trófea is top kategóriába tartozik. A szezon előtt racionális döntést kellett hozni, nem gondolkoztunk igazán eredményben. Valóban benne volt, hogy idén esetleg arany, uram bocsá, érem nélkül maradunk. Emlékszem, mikor a keret összeállt, az ankéton, ahol ezt be is jelentettem, úgy fogalmaztam: olyan szezont várok, ahol az a legfontosabb, hogy ne sajnáljon bennünket senki, egyetlen meccs után se hagyja el senki száját ilyen szó a csapatunkkal kapcsolatban. A legfontosabb elvárás magunkkal szemben az volt, hogy hozzuk ki a maximumot. Ez a Magyar Kupában megtörtént, ebben az aktuális pályán lévő játékosok lelkesedése, a szakmai stáb munkája mellett a klub identitás, szellemisége is benne volt. Ötödik éve dolgozik együtt ez a stáb, a játékosállományban volt olyan periódus idén, mikor olyan ötös tudott összeállni, ami mögött összesen negyven Sopronban eltöltött szezon volt. Mindenki tisztában van azzal, hogy a klubnál milyen típusú munkát végzünk nap mint nap. A mérkőzést követően is ezért írtam ki a közösségi oldalamra, hogy soha nem szabad lebecsülni egy bajnok szívét.”

Adódik a kérdés, a bajnoki rájátszásban mit vár az ügyvezető: „A problémáink nem szűntek meg, a hétvége csak egy pillanatfelvétel volt. A sikert az hozta meg, hogy talán mi voltunk most mentálisan, fizikálisan és a taktikai formát tekintve a legjobb állapotban. A bajnoki rájátszás azonban teljesen más kategória, sokkal mélyebb keret szükséges a jó eredményhez, és itt nem egy meccs dönt, kevésbé lehet meglepetést okozni. Maradunk a realitás talaján, továbbra is az vezérel bennünket, hogy ne sajnáljon bennünket senki.”

A jövőt firtató kérdésre Török Zoltán elmondta: „A csapatnak, a stábnak és a közönségünknek, mely fantasztikus erőt sugároz, csak és kizárólag a következő feladatra kell koncentrálnia. Hogy mi lesz a következő szezonban, arról a megfelelő időben és közegben tájékoztatni fogom a közvéleményt.”