2023.08.24. 18:12
Kínában edzőtáborozhatott a győri és a soproni tehetség
A Jövő reménységei elnevezésű program lezárásaként a legtehetségesebb magyar asztaliteniszezők Kínában vehettek részt egy tíznapos edzőtáborban. A 9 és 12 év közötti ígéretes pingpongozók között – összesen nyolcan utazhattak ki – ott volt a GYAC-Aréna játékosa, Péntek Gábor Levente, valamint a Turris SE Sopronból Gilicz Bálint. Az edzők közül a győri klub vezetőedzője, a magyar paraválogatott szövetségi kapitánya Vígh Zsolt is ott volt a küldöttségben, melyet az egykori világbajnok Jónyer István vezetett.
Péntek Gábor (jobbra) és Gilicz Bálint (jobbról a második) is a küldöttség tagja volt.
Vígh Zsolt beszélt a tapasztalatokról: „Én már ötödik alkalommal vagyok itt, de most is sok újdonságot tapasztaltam, amit azt gondolom, be lehet építeni a felkészülésbe. Ami szembetűnő volt, mennyire az erő dominál, illetve a lábmunkán kell javítani, a képzésben és a visszacsatolásban egyaránt. Igazán nagy titok azonban nincs, sok apró dologból tevődik össze, hogy Kína ennyire elöl jár asztaliteniszben. De ahol olyan akadémiák vannak, mint ahol voltunk, ezen nem is lehet csodálkozni. Dalian városában egy százasztalos komplexum várt bennünket, volt minden egyéb kiegészítő, ami a sportoláshoz kell. Hatvan-hetven akadémistájuk van, akik amellett, hogy rengeteget edzenek, a tanulást is össze tudják hangolni. Ebben a tíz napban szinte minden nap három edzés volt, három, majd megint három, a nap végén két órát edzettünk.”
Azért nem minden egyes nap, mert azért pihenést is iktattak be a szervezők, így a magyar küldöttség két napon is színes programon vehetett részt.
„Dalian agglomerációval együtt nagyjából kilencmilliós város, az egyik nap ott néztünk körül, csónakázhattunk a gyerekekkel a Sárga-tengeren, a másik nap pedig egy Disneyland-szerű vidámparkba, szórakoztatóközpontba vittek el bennünket, ők ezt Discovery Landnak hívják, ott i több mint fél napot töltöttünk el. Szóval azért ki tudtunk tekinteni a termen kívüli világból is” – tette hozzá Vígh Zsolt, aki szerint nagyjából két év lemaradásban vannak a mieink a kínaiakhoz képest.
„A mi tíz-tizenkét éveseink az ottani nyolc-kilencévesekkel játszottak komoly meccseket. Nyilván ez azért nem meglepő, az asztalitenisz Kínában nagyjából olyan, mint Brazíliában a foci. Hiába sok sportágban jók és erősek, az igazi nemzeti sportok közé ez tartozik. Mindez ráadásul óriási alázattal jár együtt, nem utolsósorban pedig ennek köszönhetően hatalmas a merítési lehetőség, hiszen szinte mindenki játssza ezt a sportágat” – mesélte a győri edző, aki a parasport szempontjából fontos kapcsolatokra tett szert.
„Az ottani egyetemmel tudtam tárgyalni, és a helyi paraasztalitenisz-központba kaptunk is egy meghívást, így jó eséllyel vissza is térünk majd ide” – fogalmazott a szakember, aki szerint most a feldolgozás időszaka jön.
„Úgy vettem észre a gyerekeken, hogy ők is komoly tapasztalatokkal gazdagodtak. Barátságok is szövődtek, aranyosak voltak, ahogyan ismerkedtek egymással a mieink és a helyi gyerekek. Ami az azóta történt beszélgetésekből kiderült: a mi játékosaink is látják, mennyire tudatosan kell edzeni, nem elég csak a napi penzumot letudni, azt alázattal, fegyelemmel kell végigcsinálni. Nyilván az edzésidőn annyit nem tudunk növelni, hiszen a tanulással ezt nem annyira egyszerű összehangolni, pedig már itt komoly hátrányban vagyunk, mert némi túlzással egy kínai kisgyerek egy nap tud annyit tréningezni, mint a mienk egy héten összesen. Mindenesetre komoly motiváció volt ez mindannyiunk számára” – mondta végezetül Vígh Zsolt, aki azt is elárulta: csapatvezetőjüket, Jónyer István felé a mai napig óriási tisztelettel vannak Kínában, igazi legendaként tekintettek rá a helyiek is.
