Szívműtétje volt az ETO legendás játékosának, Póczik Józsefnek

Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1979. október 3-án 22 ezer néző előtt győzte le a Rába ETO a Juventust Győrben. A zöld-fehérek MNK-győzelmüknek köszönhetően jutottak nemzetközi kupaszereplési lehetőséghez, ahol az említett, máig emlékezetes sikert aratták neves olasz ellenfelük felett, amely sajnos összesítésben jobbnak bizonyult (az első mérkőzésen Zoffék 2–0-ra nyertek), így az itáliai gárda jutott tovább. 

A mérkőzés második győri gólját (az első hazai találat Furino öngóljából született) a ma már 69 éves Póczik József szerezte. A korábbi kiváló középpályás nemrég komoly szívműtéten esett át. 

– Úgy hallottuk, kórházba került. Hogy van, mi történt? – kérdeztük a volt futballistát. 
– Még júniusban hordtam ki lábon egy infarktust. Ez utólag derült ki, amikor hasi panaszokkal mentem el az orvoshoz. Azt mondta, ha már ott vagyok, meghallgatja a szívemet is. Zörejt hallott, így elküldött katéteres vizsgálatra. Ezt Győrben csinálták meg. A diagnózis szerint hátsó fali szívrohamom volt. 

– Nyilván azért voltak ennek tünetei. 
– Persze, nem éreztem jól magam, s ahogy mondtam, a hasam is fájt, de bevallom, nem gondoltam szívrohamra. Nem éreztem szúrást, zsibbadást vagy ilyesmit. Utólag tudatosult bennem: végül is nemrég jöttem vissza a túlvilágról. 

– Nem úszta meg a komolyabb operációt sem. 
– Sajnos nem, mivel a katéteres vizsgálat során az is kiderült, hogy nincsenek valami jó állapotban a koszorúereim. Ki kellett ezeket cserélni. Budapesten műtöttek. A lábamból vettek ki ereket, s ezeket rakták be a szívembe. Bár még gyenge vagyok, szerencsére minden simán ment. A napokban utazom Balatonfüredre rehabilitációra a szívkórházba. Három hétig leszek majd ott. 

– Biztos sokan keresték, aggódtak önért. 
– Igazából nem vertem nagy dobra a betegségem. Persze a családom, közelebbi barátaim tudtak róla, de másnak nem nagyon dicsekedtem vele. 

– Találkozgat még a korábbi győri csapattársaival? 
– Megmondom őszintén, Szabó Ottóval és Hlagyvik Gabival hébe-hóba beszélünk telefonon, sajnos a többiekkel nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Pedig részemről lenne rá igény. 

– Mit szól az utódokhoz, jár ki még az ETO meccseire? 
– Volt, hogy megnéztem a fiúkat, de nem VIP-páholyba mentem, hanem inkább a lelátón ülve figyeltem a meccseket. Ott jobb volt a hangulat. Sajnálom, hogy még mindig csak a másodosztályban szerepel a csapat. A győri szurkolók megérdemelnék az élvonalat. 

– Úgy tudjuk, két unokája is futballozik. 
– Igen, egyikük a Gyirmót, másikuk a Bácsa korosztályos csapatában játszik. Sokat látom őket, ügyesek. Nem tudom, meddig jutnak el, a lényeg, hogy nagyon szeressék a focit.