Kedvenc sportága élteti igazán a soproni tájfutót

Ha valaki szereti a természetet és szeret mozogni is, akkor majdnem egyértelmű a képlet, hogy milyen sportágat választ. Így történt ez Cser Borbálával is az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején: ezért kötött ki a tájfutás mellett.

"Apukán Budapesten turista szakkört vezetett a Városmajori iskolában. A barátnőm járt tájfutó edzésekre, egyszer én is elkísértem és ott ragadtam. Hamar beleszerettem ebbe a sportágba. Húszévesen, 1964-ben indultam először Európa-bajnokságon, utána tíz éven keresztül nem hiányoztam egyetlen világversenyről sem. De ez már történelem - mondja Cser Borbála, aki a hetvenes évek elejéig itthon egyeduralkodónak számító Bp. Pedagógus SC, majd utána a BEAC színeiben csapatban sokszoros magyar bajnoknak tekintheti magát. - A klubtársam, Monspart Saci mellett egyéniben nem sok esélyünk volt nyerni, mert fölényesen uralta a magyar mezőnyt. Világbajnoki címet is szerzett. Egyszer tudtam csak megelőzni őt, 1974-ben a dániai világbajnokságon."

Egyetemi diplomával a zsebében, 1976-ban költözött Sopronba, ahol belekóstolt egy másik sportágba is.

"Három évig úszóedzóként dolgoztam, mert a városban senkinek nem volt erre jogosító oklevele - folytatja a napjainkban is ott élő Cser Borbála. - Nekem is csak úgy, hogy a TF-en a jó eredményeim mellé megkaptam, de nem igazán értettem ehhez a sportághoz, de miután a legeredményesebb klubokat meglátogattam, ellestem a sikerek titkát, és ezek után már bele mertem vágni az új kalandba. Száz gyerekkel kezdtem foglalkozni, közülük kiválasztottam huszonötöt, őket még keményebb munkára fogtam. Három év alatt eljutottunk oda, hogy sok-sok versenyen remekül szerepeltünk, az ORV-n pedig a harmadik helyet szereztük meg a Soproni Sportiskolával. Erre nagyon büszke vagyok. Az viszont bosszant, hogy nemrégen megépült ez a gyönyörű uszoda, de  hiányoznak a jó helyi úszóeredmények."

Persze az örök szerelméhez, a tájfutáshoz sem lett hűtlen.

"Sopronban ideálisak a körülmények ahhoz, hogy színvonalas tájfutó élet legyen - említi. - Akkoriban két-három szakosztály működött a városban, célszerű volt összevonni az erőket, így lett a SMAFC a központ. A klub tanár elnöke, Eperjesi Barna később a főnököm lett az egyetemen, de már a budapesti Pedagógusból is ismertük egymást, ott ő kosárlabda edzőként dolgozott. Minden kérésemet teljesítette, kaptunk például buszt, amivel utazhattunk a versenyekre. Igyekeztünk ezt jó eredményekkel meghálálni, ami azt hiszem, sikerült is. Eljutottunk oda 1995-re, hogy két éven keresztül a férfi csapattal megnyertük az országos csapatbajnokságot és a váltót is. Ezt a sikert tartom az edzői pályafutásom csúcsának. Ami utána történt, az számomra óriási csalódás volt. A szeniorok puccsot hajtottak végre ellenem a klubban, mert olyan anyagi támogatást szerettek volna kapni, mint az élversenyők, pedig nekik nem járt eredményességi juttatás. Ezért nagyon bepipultam és inkább lemondtam. Már nagyon sajnálom, hogy így történt. Leginkább azért, mert ezzel nem maradt időm, hogy kineveljem az utódomat az edzői tisztre. Az itthoni tájfutó edzőségem ezzel véget ért. Egy osztrák klub kért fel, hogy legyek az ottani utánpótlás felkészítője. Elvállaltam. Ideális körülményeket biztosítottak. Sopronban működött egy jól szervezett triatlon klub, ők kértek fel arra, hogy a futó edzéseiket vezessem. Új kihívás volt a három sportág összehangolása. Több tanítványunk nyert országos bajnokságot. de aminek még jobban örültem, hogy közülük hárman lettek tesi tanárok. Szó szerint és a valóságban is szép pályát futottunk. Hálával gondolnak vissza erre a korszakra."

Az idő előrehaladtával is megőrizte sportos énjét, számára nem múlik el nap mozgás nélkül.

"Lehet, hogy ez éltet igazán - mondja mosolyogva Cser Borbála, aki hetvennyolc évesen is hódol a szenvedélyének. - Zarándokutakat teljesítek, ezek is segítik a lelki feltöltődésemet. Egy ideje fontos számomra a spirituális élet: a test, a lélek és a szellem egysége, harmóniája. Mindennap gyalogolok legalább négy-öt kilométert, de a tájfutást sem  hanyagolom el. Hosszú ideje indulok versenyeken a saját kategóriámban, idén az országos bajnokságon a második helyen végeztem."

A családi élet harmóniáját a három felnőtt gyermeke és a hat unokája - nemenkénti egyenlő elosztásban - jelenti a számára.  

"A vőim és a fiam is részesei voltak a SMAFC-os sikereknek. Szombathelyen az egyetemen nemrégiben indult tájfutó edző képzés, az egyik unokám idejár. Vele Sopronban talán folytatódik a családi hagyomány" - teszi hozzá búcsúzóul derűsen Cser Borbála.