Pont nélkül – Az újkéri együttes minden bajnokiját elveszítette az elmúlt idényben

Sok sikerélmény nem érhette az elmúlt bajnokságban az újkéri futballistákat, ugyanis a megyei III. osztály Soproni B csoportjában szereplő gárda mind a huszonnyolc találkozóját elveszítette s szerzett pont nélkül, mínusz 220-as(!) gólkülönbséggel lett Győr-Moson-Sopron megye leggyengébb csapata, de az országban is csak egy rosszabb van nála az amatőr felnőttbajnokságokban.

Az Újkért egyetlen csapat „előzi” meg a legrosszabb mutató tekintetében, ez pedig a Hajdú-Bihar megyei első osztályban szereplő Hajdúböszörmény, amely mínusz 254-es gólkülönbséggel mind a harminc bajnoki találkozóját elveszítette, s pont nélkül zárt csoportjában az utolsó helyen.

Utóbbin és az Újkéren kívül még a Csongrád megyei Nagymágocs, valamint Zala megyéből három csapat, a Vasboldogasszony, a Mumor SE és a Kehidakustyán „tudta” végigjátszani úgy az idényt, hogy egyetlen pontot sem sikerült szereznie.

„Valóban nem lehetünk büszkék az eredményünkre, de becsülettel kiálltunk az összes találkozónkra – magyarázza Paár Ádám, az újkériek csapatvezetője. – A lényeg az volt, hogy meglegyünk létszámban, sajnos a minőséggel nem tudunk foglalkozni, ezért a sok vereség. Sokáig edzőnk sem volt, ősszel csatlakozott hozzánk Nemes László, s ahogy a csapat, ő is tisztességgel végigküzdötte a szezont” – tette hozzá a sportvezető, aki azt is elárulta: egyszer nagyon közel kerültek a pontszerzéshez.

„Már ősszel is viszonylag szoros meccset játszottunk a Zsirával, s tavasszal vendégként csupán kettő-egyre kaptunk ki. Talán ebben a találkozóban benne volt a pontszerzés” – tette hozzá a csapatvezető, aki szerint változó volt, miképp viselték el játékosai a sorozatos, néha nagy különbségű vereségeket. Az újkériek egyébként a legnagyobb zakót a Répcevistől „kapták”.

Az említett csapat nem is oly rég 19–1-re győzte le az Újkért, s viszonylag gyakran kapott ki 15, 14, 13 góllal a társaság.

„Vegyes volt a hangulat. Volt, amikor rosszabbul, volt, amikor kicsit jobban viselték a fiúk az állandó kudarcokat. A lényeg azonban, hogy kitartottak, kitartottunk. Együtt voltunk és futballoztunk.”

S hogy mindehhez mit szóltak a szurkolók?

„Sajnos a településen most nem népszerű a foci. Persze ez érthető, hiszen ki kíváncsi arra, ha mindig kikap a csapata? Amúgy nagyjából fele-fele arányban vannak helyi és más településbeli futballistáink. Nyilván ha több lenne az előbbi, több szurkoló is akadna. Annak örülök, hogy legalább sikerült életben tartani az együttest. Mivel innen ki nem lehet esni, nem kellett izgulnunk. Nyáron szeretnénk kicsit megújulni, s még nagyobb elszántsággal az új bajnokságnak nekivágni. Bízom benne, hogy pontot, pontokat is fogunk szerezni.”

Hettlinger Károly mintegy húsz évig volt az újkéri egyesület elnöke, de ma már csak mint támogató segíti a klubot.

„Azt el kell hogy mondjam, három éve nem voltam kint a csapat meccsén, de mivel nem szerettem volna, ha minden elvész, volt, amikor anyagilag támogattam az együttest. Úgy gondolom, nem sok ilyen osztályban szereplő csapat rendelkezik alácsövezett, automata öntözővel ellátott pályával. Jobban meg kellene ezt becsülni. A három évvel ezelőtti visszalépés óta sajnos lejtőre került az egyesület, s bevallom, ha nem változik a helyiek aránya, én is átgondolom a segítségemet. Nem vagyunk büszkék rá, hogy mindig kikaptunk, de hát ez is egy eredmény... Talán most nyáron lesz változás, mert úgy hallottam, Ivánból visszatérhetnek hozzánk futballisták” – mondta a korábbi sportvezető.

Újkéren csak vereségekkel voltak kénytelenek szembenézni az elmúlt egy évben.

Fotó: Heffridge on tour