Több évszázados a betlehemi hagyomány Sopronban is

– Éppen 800 éve, 1223-ban Assisi Szent Ferenc volt az, akinek kezdeményezésére az itáliai Greccio városában először eljátszották a bibliai történetet. A feljegyzések szerint János barátját kérte meg arra, hogy egy barlangot rendezzen be, készítsen jászolt, hordasson oda szalmát, szénát, vigyen oda ökröket, szamarat, és szóljon a környékbeli pásztoroknak, hogy mutassák be Jézus születését – mondta a Kisalföldnek Csiszár Attila, a Soproni Múzeum néprajzku­tatója. 

A pásztorjáték története a XVII. századig vezethető vissza, 1684-ben születtek az első, templomi játékokról szóló leírások, amelyek ekkor még a liturgia részét képezték. 

– Szigorú szabályai voltak, hiszen azoknak a férfiaknak, akik a pásztorjátékban részt vettek, az első próba megkezdését követően az utcán némán kellett közlekedniük, nem járhattak mulatságba és a fonóházakat sem látogathatták. Ha ezt a tilalmat valaki mégis megszegte, a templomot büntetésként hajadonfőtt, mezítláb, háromszor kellett megkerülnie – tette hozzá a néprajzkutató. – Tulajdonképpen ebből a templomi, dramatikus játékból alakult ki az a szokás, hogy a fiatal férfiak a falu, valamint a környező települések házait végigjárták, és bekopogtatva előadták a különleges karácsonyi „színdarabot”. 

A hagyományra nagy csapást mért II. József azon tiltó rendelkezése, amellyel a templomokból száműzte a pásztorjátékot. A házról házra járás viszont megmaradt, és még a XX. században is élt ez a szép tradíció. Fő kelléke a betlehemi jászol, amelyben a Szent Családot megjelenítő figurák láthatóak. Szereplői a „betlehemet” vivő angyalok és a három pásztor, akik egyes vidékeken további alakokkal egészültek ki. Ők játszották el a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd adták át ajándékaikat, jókívánságaikat. 

– Sopron környékén a betlehemezést az 1930-as évektől a szentcsaládjárás váltotta fel, ami ugyanúgy Jézus születéséről szólt. Lényege, hogy kilenc család megbeszélte, hogy melyik este kihez mennek és viszik el a Szent Család képét, énekelve, imádkozva. A bölcsőcskézés a betlehemezés egy egyszerűsödött változata, és általában kislányok játszották. A bölcsőbe a Jézust jelképező babát fektették, ők is házról házra jártak, és karácsonyi énekeket adtak elő. A templomokba végül a két világháború közötti évtizedekben tért vissza a pásztorjáték, így azóta karácsonykor mindannyian megcsodálhatjuk Jézus születésének történetét – zárta a beszélgetést Csiszár Attila.